Törő szerint, ami Újpesten történt, példa lehet a többi klub számára.
„Gondolhatják, én sem vagyok a legboldogabb, hogy a vártnál gyengébben szerepel egykori csapatom, annak viszont örülök, hogy az érdekeltek úgy jártak el, ahogy úriemberek között szokás. A nyeretlenség okán magától értetődik, az edzőnek megfordul a fejében, hogy nincs rá szükség, ezért érthető Mezey György gesztusa. Lukács Ferenc válasza pedig azért dicséretes, mert következetességről árulkodik. Annak idején hosszú távra tervezett az edzővel, egy-két hónap pedig semmi egy olyan munkánál, amelynek eredményessége jó, ha egy év után mérhető le.
A tulajdonost igazolja még, hogy – mint a sportlapban olvasom – a játékosok is kiállnak Mezey György mellett. Ez azt sugallja, a gyenge produkció nem annak köszönhető, hogy meg akarják buktatni a mesterüket, másként: vállalják őt, nem kenik rá a felelősséget.
A tulajdonos és a játékosok egyaránt bíznak az edzőben. Ez jó alap lehet ahhoz, hogy forduljon a kocka Újpesten. Az alapra viszont építkezni illik, és ebben a játékosok felelőssége nagyobb, mint az edzőé. Érthetően, hiszen csak nekik van módjuk arra, hogy a mérkőzéseken igazolják: jó munkát végeznek – együtt. És itt érdemes Mezey Györgyöt idézni. Sokszor elmondta már, hogy az edző a taktikát legföljebb az ellenfél tizenhatosáig építheti föl, ott már minden azon múlik, mit találnak ki a futballisták, van-e elegendő fantáziájuk, ötletük. Ez így igaz, tanúsíthatom.
Bízom benne, hogy elindul fölfelé az Újpest, s ha így lesz, akkor a hét végén történtek csak arra kellettek, hogy biztosítsák egymást bizalmukról az érdekeltek.”
„Óriási dühöt érzek!" − kiakadt a magyar sztárpólós, bosszút forral, a románok isszák meg a levét
