Rosszul sikerült a Matthäus-premier

L A B D A R Ú G Á S Vereséggel mutatkozott be Magyarországon Lothar Matthäus. Válogatottunk a német szövetségi kapitány irányításával 2-1-re kapott ki a Puskás-stadionban walesi ellenfelétől. A mieink Kenesei Krisztián tizenegyesével szereztek vezetést az első félidőben – Lisztes Krisztiánt buktatták a tizenhatoson belül –, ám a vetélytárs egy perc elteltével Koumas révén szabadrúgásból egyenlített. A második félidőben Lőw Zsolt óriási hibáját Earnshaw használta ki, így Wales nyerte a barátságos találkozót.

Arra is jó lehet egy válogatott mérkőzés, hogy egymást rég nem látott jó cimborák parolázhassanak egymással. Lothar Matthäusról és Mark Hughesről van szó. Az előbbi a nyolcvanas évek második felében már a Bayern München meghatározó, karizmatikus egyénisége, kiváló futballistája volt, amikor két évre, 1987-re és 88-ra a bajor városba szerződött a mai walesi szövetségi kapitány, Hughes. Mondják, ugyan az emlékek az idő múlásával megszépülnek, de a mai véleményekből az derül ki, becsülték egymást. A vendégek főnöke azt mondja, Lothar akkor is „vezérkos” volt pályán, öltözőben egyaránt, s csak a győzelem létezett a számára. „Ezt pedig biztosan megtanítja a magyar válogatott játékosoknak” – nyilatkozta. Kérdés persze, elég-e az akarat a feltételezhetően atletikusabban képzett britekkel szemben, akik – tíz hiányzó ide vagy oda – a szigetország bajnokságában edződnek hétről hétre. (Amióta bejön a Sport1, tudjuk, látjuk, nem könynyű átmozgató gyakorlások ezek…) Szóval, nagyon is nehéznek ígérkezett a sorrendben nyolcadik magyar–walesi összecsapás.
Matthäus ezúttal feszült volt, s nem is titkolta, „felpörgött” a magyarországi premierre, s mint jó főnök, győzelmet remélt, amelyet precíz mezőnyjátékra épített elsősorban, no meg a lapos labdákra, mert a walesieket fejjel meglehetősen nehéz legyőzni. A kapitány az előzetesen tervezett összeállításhoz képest két helyen változtatott: Bodor Boldizsár helyett Pető Zoltán, illetve Szabics Imre helyett Kenesei Krisztián kezdte a játékot.
Miután Meyer játékvezetővel az élen kivonultak a csapatok a Puskás Ferenc stadion gyepére, a himnuszok után nem a labda került főszerepbe, hanem a januárban elhunyt Benfica-légiósra, a győri Fehér Miklósra emlékeztek a játékosok, a nézők. A megemlékezés, a Bikini együttes dala sokak szemébe csalt könnyet. Sokadszor írjuk le, mert le kell írni: nyugodjon békében. Még azt is kívánta a hatezer ember, hogy a mostani címeres mezesek győzelemmel emlékezzenek a csapattársra, a mindig mosolygós barátra.
Ami a mosolyt illeti, az első félidő után lehetett a szájunk szegletében egy aprócska. Alapvetően azért, mert döntetlenre hozta a csapat a negyvenöt percet, másrészt pedig, mert vezetett is. Igaz, csupán egyetlen percig. A tizenkilencedikben, ígéretes helyzetben lévő Lisztest buktatták a tizenegyes magasságában, Meyer pedig nem habozott, büntetőt ítélt. Kenesei – ezek szerint őt jelölte ki a kapitány a tizenegyesre a ciprusi kihagyott után – ezúttal biztosan lőtt a jobb alsóba (1-0).
Éppen csak bevonta zászlóit a B-közép, amikor már Babos kotorászhatott a hálóban… Koumas 20 méteres szabadrúgása után a labda a későn vetődő kapus mellett került a hálóba, úgy, hogy az előbb a bal kapufára, majd onnan a jobb alsó sarokba pattant (1-1).
Az első félidőben a válogatott nem csupán egyenlő ellenfele volt a walesieknek, hanem szinte végig irányította is a játékot. Torghelle, Gera és Kenesei előtt is gólszerzési lehetőség nyílt. Ha picit pontosabban céloztak volna, akkor a szünetben akár magyar vezetést könyvelhettek volna el a nézők. A tény azonban az volt, hogy 1-1-es állásról folytatták a második félidőben a csapatok.
Az első félidőről még elmondható volt, hogy viszonylag jó, lendületes futballt hozott, a másodikról azonban a legjobb jó szándékkal sem állítható ez. Ahogy teltek a percek, úgy fogyott az erő, így aztán felépített, átgondolt támadásvezetésről nem igen beszélhettünk, következésképpen helyzetekről sem. Az elsőre a 69. percig kellett várni, ekkor Torghelle viszszagurítását lőtte fölé Gera. A cserék sem változtattak sokat a magyar formán – Szabicsnál szinte alig volt a labda, pedig teljes félidőt kapott a kapitánytól. A békés döntetlenbe talán csak a színesbőrű walesi támadó, a villámgyors Earnshaw nem nyugodott bele – nem tudni melyikük gyorsabb százon, ő vagy a hátvéd Gabbidon, de tény, mindkettőjüknek olyan a kezdősebbessége, hogy az sprinternek is a becsületére válna –, s miután Lőw hibája után elhúzta a labdát a késlekedő Komlósi mellett, mintegy 13 méterről biztosan lőtt a hálóba (2-1). Nem sikerült tehát Lothar Matthäus csapatának budapesti bemutatkozása, bár ha a 88. percben Gera jobb lábas lövését Jones kapus nem hárítja bravúrosan, akkor most döntetlenről, pontszerzésről beszélhetnénk. Mivel azonban Jones a helyén volt, a magyar csapat újabb vereséget könyvelhetett el, ami azt jelenti, hogy alaposan meg kell válogatnunk az ellenfeleket, ha győztesként akarunk levonulni a pályáról. Tény, az őszi vb-selejtezőig lesz még dolga a német-magyar kapitánynak, ha sikerre akarja vinni csapatát a vb-selejtezőkön.

Vb-selejtező, Dél-Amerika, 5. forduló: Bolívia–Chile 0-2, Argentína–Ecuador 1-0. További barátságos mérkőzések: Ausztrália– Dél-afrikai Köztársaság 1-0, Moldova–Azerbajdzsán 2-1, Málta– Finnország 1-2, Észtország– Észak-Írország 0-1, Bulgária– Oroszország 2-2, Szlovénia–Lettország 0-1, Macedónia–Ukrajna 1-0, Szerbia-Montenegró–Norvégia 0-1, Albánia–Izland 2-1. A többi találkozót lapzárta után játszották.

Barátságos utánpótlás-mérkőzés: Magyarország–Lengyelország 2-1. U17-es válogatottak Eb-selejtezője, 1. csoport: Spanyolország–Magyarország 6-1.