Két esztendővel ezelőtt csak egy hajszál választotta el a magyar együttest attól, hogy feljusson a világ élvonalát jelentő A csoportba. Ezen felbuzdulva pályázott a következő esztendőben is a magyar szövetség, s bár akkor másodszor is megkapta a rendezési jogot, a nemzetközi szövetség (IIHF) úgy határozott, hogy egy ország a jövőben két egymást követő esztendőben nem pályázhat. Az idén az új szabály éppen nekünk volt kedvező, bár mégsem lehettünk felhőtlenül boldogok. Az eredeti kiírás szerint ugyanis a jövő évi divízió I-es A csoportban a vb-ről kieső egyik válogatott mellett Olaszország, Hollandia, Magyarország, Románia és az egyik feljutó szerepelt volna. Ez a beosztás az idei erősorrendet tükrözte. Nem tudni, milyen megfontolásból, de végül megváltoztatták a döntést, s a kieső Japán mellé Norvégiát, Lengyelországot, Nagy-Britanniát és Kínát sorolták az A csoportba a mieink mellé. Rossz csere, hiszen a két csoport azonos helyezettjei közül Lengyelország egyértelműen jobb Hollandiánál, míg Nagy-Britannia erősebb Romániánál. A másik csoportban sima francia–olasz párharc várható a feljutásért, addig itt komoly körbeverés is elképzelhető.
De mégsem kell panaszkodni, ugyanis egy másik új szabálynak köszönhetően megúsztunk egy szovjet utódállamot, amely korábban biztos feljutó volt. Eddig Ázsiának – elsősorban a japán szponzorok miatt – járt egy hely a világbajnoki élmezőnyben, s miután a távol-keleti selejtezőt rendre megnyerte, biztos világbajnoki résztvevő volt. Mivel Norvégia és Lengyelország az idén rendezett tornát, a magyar pályázat szinte rögtön befutó volt. Arra persze nem számíthatunk, hogy ölünkbe pottyan az A csoportos szereplés lehetősége, de jövőre így is kiváló esély lesz a bravúrra.
Miközben mi csak álmodozunk az élvonalról, a legjobbak szombaton már a fináléért küzdenek. Hogy valóban a legjobbak teszik, afelől ugyan lehetnek kétségeink, ám az tény, hogy az amerikaiak nem érdemtelenül ütötték ki az aranyéremre vágyó s a rendezést ezért vállaló cseheket. A hazaiak elszántságára jellemző, hogy még az észak-amerikai bajnokságban szereplő Jaromir Jagr is vállalta a játékot, miután csapata, a Washington még a rájátszásba sem került. De hiába lettek csoportelsők a csehek a középdöntőben, hiába meneteltek pontveszteség nélkül a negyeddöntőig, ott az addig csak vergődő, csoportnegyedikként a másik ágon továbbjutó amerikaiak még 2-0-s hátrányban sem adták fel, s végül a 17 360 néző (!) őszinte bánatára büntetőkkel legyőzték a cseheket.
Hasonló drámai küzdelem zajlott a kanadai–finn összecsapáson, ahol a finnek 2-0-ra, 3-2-re és 4-3-ra vezettek, mégis hosszabbításra kényszerültek, s a Budapesten is megcsodált Heatley a büntetőlövések során az elődöntőbe juttatta a címvédőt. Sokkal könnyebben biztosította a négy között a helyét Svédország, amely Lettországot 4-1-gyel búcsúztatta, míg a szlovák válogatott 3-1 arányban bizonyult jobbnak a svájcinál. A mai elődöntőben svéd–amerikai és kanadai– szlovák összecsapás lesz.
Az elődöntőre – kihasználva, hogy nem töltötték még fel a keretet – a svédek látványosan erősítettek, s a rájátszásból kiesett Colorado, valamint Detroit két sztárja, Peter Forsberg és Nicklas Lindström már meg is érkezett a cseh fővárosba.
Dicső múlt. A hokiszurkolók talán hiányolják az orosz válogatottat, amelynek gyengélkedése már nem is meglepetés. Az egykor félelmetes csapat utoljára 1998-ban, a naganói olimpián jutott a döntőig, míg világbajnoki címet 1993-ban nyert. Az idei válogatottól sem reszketett senki, s a papírformának megfelelően a középdöntők végén búcsúzott is az együttes.
