Így ki lehet kapni… Igaz, hogy a lefújás után nagyságrendekkel csalódottabb a játékos, mintha esély nélkül, öt góllal veszítene csapata, idővel azonban tisztul a kép. Hamar megvilágosul, hogy voltaképpen a szerencse döntötte el a csatát – a soha sem gyakorolt ötmétereseket nem nagyon nevezhetjük másnak. A nemzetközi szövetség (FINA) Világligára vonatkozó szabálya mondja ki, hogy döntetlen esetén nincs hosszabbítás, hanem következnek a megszokottnál egy méterrel hátrábbról elvégzendő büntetők. Olyan ez, mintha futballban, tegyük fel az Európa-bajnokságon bevezetik, hogy nem tizenegyesek, hanem tizenhatosok döntenek. Nem csak a lutri, hanem maga a téboly, igaz, valljuk be, némiképp a csalódottság is alakítja a véleményt.
Mindazonáltal ez van, ezt kell szeretni, különben is, a hölgyek annak is örülnek, hogy első ízben számukra is megrendezték a Világligát.
„Az olaszok elleni első mérkőzést leszámítva elégedett vagyok a lányokkal” – értékelt Faragó Tamás szövetségi kapitány a magyar idő szerint hétfőn hajnalban véget ért finálé után, amelyben a mieink 8-8-as döntetlent követően 4-2-re veszítettek a „szétlövés” során a világbajnok amerikaiaktól.
A kőkemény partin jól kezdett a magyar hölgykoszorú, távol tartotta a kaputól ellenfelét, így 3-2-es előnnyel mehetett az első rövid pihenőre. A folytatásban kisebb hullámvölgybe került a csapat, ám az utolsó menet előtt behozta hátrányát. Különösen a Drávucz Rita, Pelle Anikó, Primász Ágnes trió volt elemében (termése hét gól), valamint ezúttal is elsőrangúan őrizte kapuját a térdsérüléséből a jelek szerint teljesen felépülő Sós Ildikó. A negyedik felvonásban nem bírtak egymással a hölgyek, igazi vízi birkózás zajlott a parkolóban felállított ideiglenes medencében, így következhettek az említett ötméteresek. Ebben a torna legjobb magyar játékosa, Stieber Mercédesz, valamint Valkay Ágnes is hibázott, ám senki sem szólt nekik egy rossz szót sem.
„Jó meccs volt, a végén a szerencse döntött. Az olimpián szerencsére nem így dőlnek majd el a dolgok” – íme a dunaújvárosi Primász Ágnes véleménye, akivel társai is egyetértettek. És nem győzték hangsúlyozni, hogy igazán Athénban lesz fontos, mire mennek majd ellenfeleikkel. Éppen ezért nincs megállás, hazautazást követően néhány napnyi szünetet kapnak ugyan a hölgyek, ám a Faragó, Györe kettős eztán folytatja „kínzó” edzéseit. A játékok előtt még egy olaszországi túra szerepel a programban, aztán irány a görög főváros, ahol érdekesség: épp az Egyesült Államokkal kezdi meg szereplését a társaság.
A Long Beach-i tornán (ahová a nyolc olimpiai résztvevő kapott meghívást) amúgy több aspektusból is érzékelhető volt a női szakág fejlődése. Féltek ugyan a résztvevők, hogy miként bírják majd szuflával a kilencperces negyedeket, ám láss csodát, senkit sem kellett kihúzni a vízből… Igaz ugyan, hogy a megnövekedett játékidő nem jelentett párhuzamosan több lőtt gólt (pedig többek között ezért találták ki), ám a hölgyekre jellemző harcias stílus éppúgy dominált az első, mint az utolsó percben. A népszerűségi indexben is lemérhető a fejlődés: a mérkőzések népes tömeg előtt zajlottak. A hazaiak meccsein kétezer szurkolónál soha nem voltak kevesebben, a fináléban például több mint háromezren buzdították a kedvenceket. Minden bizonnyal Athénban sem lesz másként – főképpen a Világligában látottnál többre hivatott görögök meccsein.
NŐI VILÁGLIGA, LONG BEACH.
A 3. helyért: Olaszország–Oroszország 15-14. Döntő: Egyesült Államok–Magyarország 8-8 (2-3, 3-1, 2-3, 1-1) – ötméteresekkel: 4-2. A végeredmény: 1. Egyesült Államok, 2. Magyarország, 3. Olaszország, 4. Oroszország, 5. Kanada, 6. Görögország, 7. Ausztrália, 8. Kazahsztán.
Telefontanú
Belenézett a kamerába a súlyos testi sértés miatt keresett férfi + videó
