Ez a Lakers legyőzhetetlen?

K o s á r l a b d a Ma hajnalban Los Angelesben megkezdődött az észak-amerikai profi kosárlabdaliga, az NBA nagydöntője. Az alapszakasz után kevesen gondolták volna, hogy a Los Angeles Lakers és a Detroit küzdhet majd az aranygyűrűért.

Az új évezredben már három bajnoki címet begyűjtő Lakers esetében, különösen a játékosállományt ismerve, ez ugyan nem tűnik meglepetésnek, ám az alapszakaszban nyújtott döcögős játék miatt azért nem volt ilyen egyértelmű. A Shaquille O’Neallel, Kobe Bryanttel már triplázó csapat a legutóbbi kudarc után – amikor a San Antonio vitte el a pálmát – félelmetesen tovább erősödött, s Karl Malone, valamint Gary Payton leigazolását követően igazi szupergárdává vált. Ebből sokáig nem sok látszott, az alapszakaszban rengeteget botladozott az együttes, de alighanem igazuk lehet azoknak, akik szerint csupán elszórakozta az áprilisig terjedő időszakot a „világválogatott”. Éppen a Real Madrid példája igazolhatja, hogy nem feltétlenül az a szupercsapat ismérve, ha a szezon nagy részében félelmetes, sokkal inkább, ha a legfontosabb pillanatokban ellenállhatatlan. Nos, a Lakers a rájátszásban már végigszáguldott.
Az még csak várható volt, hogy a harmatgyenge Houstonon átgázol, csupán egy meccset engedélyezett a négy győzelemig tartó sorozatban a „pehelysúlyú” ellenfelének, ám ettől kezdve hátrányba kényszerült a Lakers. Mivel az alapszakaszt a 4. helyen zárta, csak úgy juthatott tovább a címvédő, San Antonio, majd az alapszakaszgyőztes Minnesota ellen, ha elveszi a pályaelőnyt, s miközben otthon nyer, idegenben is begyűjt legalább egy győzelmet. A Lakers semmit nem bízott a véletlenre, egyszer sem jutott el a mindent eldöntő hetedik mérkőzésig, miközben hazai pályán verhetetlen volt, a szükséges bravúrt idegenben is időben hozta. Hogy lehet-e így taktikázni, abban nem hiszek, ám a kapitánynak, Phil Jacksonnak azért volt bőven munkája a csapatnál. A Chicagónál már Jordannal sikert sikerre halmozó Jackson legfőbb feladata az volt, hogy a sztárokat összecsiszolja. Mert az közismert, ennyi klasszist nem könnyű közös nevezőre hozni, s elfogadtatni, hogy itt senki nem pótolhatatlan, s míg Karl Malone vagy Gary Payton bárhol prímás lehetne, Los Angelesben Kobe Bryant a vezér. Mellette még Shaquille O’Neal is csupán másodhegedűs lehet, míg Malone vagy Payton mindössze epizodista. Csakhogy a becsvágy nagy úr, a két „újonc” még soha nem nyert pályafutása során bajnoki címet, s ennél jobb lehetősége már nem is lehet rá. Ezt belátva egyikük sem vitatta a kialakult sorrendet, így az ellenfelek által remélt feszültségek elmaradtak.
Mi lehet az esélye egy ilyen szuperalakulat ellen a Kelet bajnokának, a Detroitnak? Leginkább az esélytelenség, no meg a bravúr, hiszen ami az Indiana ellen egyszer már sikerült, az miért ne következhetne be ismét. Előzetesen keletről egyedül az Indianát tartották képesnek arra, hogy felvegye a versenyt a nyugati nagyokkal, aztán a Detroit bebizonyította, szívós védekezése bármelyik ellenfelet felőrölheti. Előzetesen mindenki úgy gondolta, legfeljebb egy dobópárbajban, a fiatalabbakkal szemben, mondjuk a Sacramento ellen, maradhat alul a Lakers. A Detroit esetében ettől nem kell tartaniuk a sztároknak, akik egyelőre nagyon is magabiztosak.