Hitzfeld válthatja Völlert

L a b d a r ú g á s Németország megint dicstelenül távozik. Európa egyik futballnagyhatalma szinte lekopírozta négy évvel ezelőtti teljesítményét, és újfent a csoportmeccsek után köszönt el a kontinensviadaltól. Habár Rudi Völler együttese két éve még világbajnoki ezüstérmet szerzett, az összkép siralmas. Különösen annak tükrében, hogy 2006-ban vb-házigazdák lesznek. Völler levonta a konzekvenciát, és távozott a posztjáról.

A négy évvel ezelőtti Európa-bajnokságon járt német csapatot tartják minden idők legroszszabb Nationalelfjének. Akkor az Eric Ribbeck vezette alakulat egy ponttal esett ki, vagyis a Rudi Völler-féle mostani gárda eggyel felülmúlta az elődöket. Játékban azonban nem nyújtott többet. Ahogy akkor, úgy most sem akadt valódi vezéralakja az együttesnek, az egy szem használható játékos, Michael Ballack kevésnek bizonyult. A legtalálóbban a lettek szövetségi kapitánya, Aleksandr Starkovs formált véleményt róluk. Ő azt mondta, ha ebből a német csapatból bárkit választhatna, akkor Rudi Völlert vinné magával.
Akár már vihetné is, tudniillik az egykori zseniális csatár lemondott. Völler a Németország–Csehország mérkőzést követő sajtótájékoztatón csak utalt erre az eshetőségre, de aztán éjjel meghozta a végső döntést: leköszönt a kapitányi posztról. Utódja Ottmar Hitzfeld lehet, aki már az Eb előtt ajánlgatta magát. Azt mondta, abszolút ésszerű lépés lenne, ha Völler után ő irányítaná a válogatottat. Miután a Bayern Münchennel elváltak útjaik, nagy a valószínűsége, hogy júliusban munkába is állhat.
„A csapatom mindent megpróbált – értékelt tömören Völler. – Szívesen maradtam volna 2006-ig, de ebben az esetben nem lenne helyénvaló.”
Mert hogy Rudi Völler 2000. október 24-én hatéves, a németországi világbajnokság végig szóló szerződést kötött a szövetséggel. Először csak ideiglenesen iktatták be, a szövetség vezérei úgy okoskodtak, hogy az újonc Völler addig irányítja a válogatottat, amíg nem találják meg a „valódi” kapitányt. Az egykori csatár referencia nélkül, úgy ülhetett le a Nationalelf kispadjára, hogy addig egyetlen klubcsapatot sem irányított. Ugyan a Bayer Leverkusennél ideig-óráig beugróként dolgozott, de a klubnál főképp a sportigazgatói tevékenységet látta el.
Hat évvel ezelőtt egyébként Christoph Daum volt a legesélyesebb arra, hogy a német válogatott élére álljon, s valószínűleg meg is tehette volna. A mester azonban kábítószerügybe keveredett, és minden hitelét elvesztette a szövetségnél. Így ugrott be Völler.
A fiatal tréner óvatosan látott munkához. Először két rutinos segítőt, Michael Skibbét és Erich Rutemöllert vette maga mellé. Mindketten jó névnek számítanak a német futballban, számos helyen megfordultak már. Eleinte nem is volt baj a trióval, sikeresen kezdték a vb-selejtező-sorozatot, ám 2001 őszén két hazai fiaskó elegendő volt ahhoz, hogy megrendüljön a beléjük vetett bizalom.
Először Münchenben kaptak ki 5-1-re az angoloktól, majd szintén hazai környezetben gól nélküli döntetlent értek el a finnekkel. Egy dolog mentette meg Völlert és csapatát, mégpedig az, hogy a szövetség elnöke, Gerhard Mayer-Vorfelder és a mindenható Franz Beckenbauer is kiállt mellette. Németország pótselejtezőre kényszerült, de gond nélkül legyőzte Ukrajnát, így kijutott az ázsiai világbajnokságra.
A vb-n könnyű csoportba kerültek, Kamerun, Szaúd-Arábia és Írország nem okozott nehézséget. Aztán a nyolcaddöntőben elbántak Paraguayjal, majd a negyeddöntőben – ha nem is izgalommentesen – legyőzték az Egyesült Államokat. Az elődöntőben túlléptek Dél-Koreán, a három egyenes kieséses meccset rendre 1-0-lal abszolválták, köszönhetően Oliver Kahnnak, aki hatalmas formában volt. A döntőt ugyan elbukták Brazíliával szemben, de Völler emelt fővel és ezüstéremmel a nyakában térhetett haza.
A mostani Eb-selejtezőket veretlenül teljesítették, ám a tavaszi előkészületi meccseken számos fájó pofon érte őket. Bukarestben 5-1-re kaptak ki a románoktól, míg a magyar válogatott Kaiserslauternben győzött ellenük 2-0-ra. Az eredmények jelezték a bajt, s Portugáliában beteljesedett a sorsuk. Ez a német válogatott fajsúlytalan, átalakításra szorul.
Rudolf Völler 1960. április 13-án, Hanauban született. A Kickers Offenbach együttesében kezdett futballozni, 15 éves korában ott kapta az első profi szerződését. Öt szezont húzott le az együttesnél, majd 1980-ban az 1860 Münchenhez került. Innen 1982-ben legnagyobb német sikerei helyszínére, a Werder Bremenhez igazolt, a zöldeknél öt évet szolgált. Ezalatt bekerült a válogatottba, szerepelt az 1984-es Európa-bajnokságon, ám a címvédő NSZK válogatottja dicstelenül elbukott, ahogyan most, akkor is a csoportmeccsek után búcsúzott. Völler azért végképp bejátszotta magát a Nationalelfbe, az 1986-os világbajnokságon ezüstérmet nyert, a két évvel későbbi Eb-n pedig bronzzal vigasztalódhatott. Előtte, 1987-ben Olaszországba, az AS Romához szerződött, a csapattal Olasz Kupa-győztes lett. Rómában aratta pályafutása legnagyobb diadalát is, 1990-ben a német válogatottal a vb-döntőben, az olimpiai stadionban 1-0-ra győzött Argentína ellen, és aranyérmes lett. Völler 1992-ben Marseille-ben folytatta, egy évvel később BL-győzelmet ünnepelhetett. Aktív pályafutását 36 évesen, a Leverkusennél fejezte be.
A német válogatottban 90-szer szerepelt, 47 gólt lőtt. Utóbbival – holtversenyben Jürgen Klinsmann-nal – második a német örökranglistán. Gerd Müllert esélyük sem volt befogni.