Senki nem irigyelte a portugálokat, amikor kiderült, hogy az angolok ellen vívhatják a negyeddöntőt, hiszen még Lisszabonban sem érezhették teljesen otthon magukat a hazaiak, annyi angol szurkoló érkezett az összecsapásra. Ennek ellenére a portugálokon jóval nagyobb teher lehetett, hiszen az egész ország futball-lázban égett.
Talán éppen ez a túlzott akarás bénította kezdetben a hazai játékosokat, erre utalt, hogy a 3. percben Costinha nagyon rosszul csúsztatott meg egy indítást, amely így éppen Owen elé került, s az angol csatár félfordulattal a kapuba bombázott. Egy vendégcsapat jobban nem is sokkolhatja az ellenfelét, mint rögtön a mérkőzés elején 1-0-s vezetést szerez.
A portugáloknak is kellett néhány perc, amíg felocsúdtak a sokkból, s elsősorban a remekül szervező Figo révén egyre többször kerültek helyzetbe. Csakhogy amikor a szívósan harcoló védők nem tudtak közbe avatkozni, akkor a kapus, James védett jól, így őrizték az előnyt az angolok. Ennek ellenére a 23. percben meghűlt a vér az angol szurkolókban, mert azt láthatták, hogy az Európa-bajnokságon a csoportmérkőzések során négy gólt szerző kedvenc, a 18 esztendős Rooney leült a fűre, levette cipőjét, s fájdalmasan tapogatta bokáját. A szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson is elfehéredett egy pillanatra, ám mégsem érhette váratlanul csatára sérülése, hiszen már a mérkőzést is csak a tétre való tekintettel vállalta Rooney. Eriksson kényszerűen cserélt, Vassel jött a csodacsatár helyére. Túlzottan ettől sem lélegezhettek fel a portugálok, mert a 30. percben majdnem még nagyobb hátrányba kerültek, ám Owen 16 méteres lövését bravúrral védte Ricardo.
A második félidőt ugyan a portugálok kezdték, de a lelátón ilyenkor rendre felharsanó angol himnusz azért jelezte, ünnepelni egyelőre csak a vendégeknek van okuk. Pedig a hazaiak, mint általában a latin népek, nagyon értenek az önfeledt szórakozáshoz, de ezúttal inkább a kétségbeesés uralkodott el a lelátó portugál szektorain. A pályán ugyan nyoma sem volt ennek, viszont hiába keresték az angol védelmen a rést, nem találták, s a bizonytalanságra jellemző, hogy a két szellemi vezér, Deco és Figo is tanácstalanná vált. Hiányzott a lendület, a szellemesség, a rájuk máskor jellemző kreativitás.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, egyre magabiztosabbá váltak az angolok, behúzódtak kapujuk elé, miközben Owen kiugrásra készen várta, hogy eldöntse az összecsapást. A percek múltával pedig egyre több tere adódott, hiszen a portugáloknál a védők is mindinkább előre húzódtak. Olykor szinte felborult a pálya, s Ricardón kívül mindenki az angol térfélen tömörült, amitől a játék szebb ugyan nem lett, de a hazaiak ekkor már ezzel sem törődtek, a lényeg, ha másként nem, hát csúnyán gyötörjenek be egy gólt, amely megváltást nem hozhatott, de a túléléshez elegendőnek tűnt.
Ezen az Európa-bajnokságon ugyanis döntetlen esetén az „ezüstgól” dönthet, azaz a hoszszabbításban szerzett találat esetén a félidőt végig játsszák. Ezt a lehetőséget szerették volna kicsikarni a portugálok, de egészen a hajráig nem volt rá esélyük. A portugál kapitány, Scolari óriási meglepetésre az utolsó negyedórára Figo helyére Postiga léptette, mert kockáztatni kellett. Nem hiába vállalták ezt a portugálok, éppen a csereember hozott megváltást, s a83. percben egyenlítve kiharcolta a hosszabbítást.
Negyeddöntő: Portugália–Anglia 1-1, Lisszabon, vezette: Meier (svájci). Gólszerző: Owen (3.) illetve Postiga (83.).
A MAI PROGRAM. 2. negyeddöntő: Franciaország–Görögország, Lisszabon (20:45, mtv), v.: Frisk (svéd).
GÓLLÖVŐLISTA. 4 gólos: Rooney (angol), Van Nistelrooy (holland), 3: Baros (cseh), Larsson (svéd), Tomasson (dán), Zidane (francia).
