Valóban meglepetés, hogy milyen kiválóan felkészített játékosok alkotják a válogatottjukat. Azt ezúttal nem emelem ki, hogy milyen kitűnő képességű játékosok aratták immáron a negyedik győzelmüket Portugáliában, mert az már a kontinensbajnokság előtt is tudni való volt. Koller, Nedved, Baros – ha csak ezt a három nevet említem meg, máris kalapot emel a futballvilág, s különösen akkor teszi ezt, ha látta a mostani teljesítményüket.
Számomra a csehek mérkőzései adták eddig a legtöbbet ezen a tornán. Ötlettel teli, lendületes, sokmozgásos, kiismerhetetlen játék, amelyhez mellesleg kitűnő helyzetkihasználás is járul. A négy meccsükön rúgott tíz gól önmagáért beszél.
A vasárnapi negyeddöntő első félideje nem volt az övék, pontosabban fogalmazva senkié sem volt, azt nem lehetett szórakoztató futballnak nevezni. Abban viszont egészen biztos voltam, hogy a második játékrészre egészen más csapat fut ki. Így is történt, s az a negyed óra, amely alatt tönkretették a dánokat, elárulta a számomra, hogy még a látottnál is több van Brückner csapatában. Ha szükség lett volna rá, újabb gólokkal bizonyították volna a klasszisukat. De mivel nem kellett, a kapitány okosan lecserélte Barost. Nehogy megsérüljön, s maradjon még gól abban a bizonyos kék futballcsukában, amiben a „bombákat” rejtegeti ez a fiatal srác. Zseniális focista, neki aztán tényleg mindegy, hogy bal vagy jobb. Láthatták…
Ezek után nem is írhatok mást, mint hogy a görögök – akikről szintén csak a legnagyobb dicsérettel szabad szólni – ellen is biztos esélyesként futnak ki a pályára. A látottak alapján nem tudom elképzelni, hogy ez a szimpatikus csapat most, a döntő előtt szenvedjen vereséget. Nem engedik meg, hogy kiénekeljék a sajtot a szájukból.
Vasárnap már „csak” a döntő vár rájuk, ami előtt azonban szólni kellene nekik, nehogy az 1954-es magyar válogatott vb-döntőjét utánozzák…
NATO
Russian Foreign Minister Sergey Lavrov gave an exclusive interview to Magyar Nemzet
