Utoljára 1988-ban diadalmaskodott a kardcsapat, az akkori együttesben már szerepelt a jelenlegi szövetségi kapitány, Szabó Bence, aki négy évvel később Barcelonában egyéniben is diadalmaskodott. Szöulban 24 esztendőt követően állhatott a dobogó tetejére az együttes, most 16 év után tehetné meg.
– Az orosz együttes jóval esélyesebb nálunk, s a mostani magyar válogatottnál a barcelonai erősebb volt – mondja a legavatottabb szakértő, Szabó Bence.
– Ez persze nem jelenti azt, hogy nem sikerülhet, de óvatos vagyok, mert az idei eredmények nem tesznek bizakodóvá. A csapat kikapott már a spanyoloktól, az ukránoktól és a franciáktól is, igaz, egyszer az oroszokat is legyőzte. A hullámzó teljesítmény arra utal, hogy nem elég kiegyensúlyozott az együttes.
Erre szinte valamennyi kapitány panaszkodhatna, hiszen még a favorit oroszok is szenvedtek váratlan vereséget, éppen a magyar csapat athéni negyeddöntős ellenfelétől, az amerikaiaktól kaptak ki New Yorkban, azaz a korábbi éveknél kiegyensúlyozottabbnak tűnik a mezőny. Az amerikaiak ebben a fegyvernemben rohamosan fejlődnek, a női világranglistát egyik versenyzőjük vezeti.
– Éppen ezért, s nem csak kötelező óvatosságból mondom, hogy nagy hiba lenne, ha nem figyelnénk eléggé a nyolc között, először legyünk túl az amerikaiakon, aztán szabad csak éremről gondolkodni – folytatja a szövetségi kapitány. – Vívótudás alapján vitathatatlan, hogy az oroszok után a miénk a második legerősebb csapat, de a papírforma ritkán érvényesül. Az oroszoknál két kiemelkedő klasszis van, és Pozdnyakov, valamint Sarikov mellé már teljesen felnőtt Gyacsenko is. Nálunk Ferjancsik Domonkos a vezéregyéniség, de Nemcsik Zsolt és Lengyel Balázs is képes jó teljesítményre.
A tavalyi világbajnokságon egyéniben bronzérmet szerző Ferjancsik a legutóbbi olimpián egyéniben és csapatban is lemaradt a dobogóról, s ezt feltétlenül szeretné pótolni. Erre a legjobb esélye csapatban lehet, hiszen az amerikai együttes legyőzése esetén várhatóan a franciákkal már a döntőbe jutásért vívhat a válogatott.
– Az amerikaiak New York-i csapat Világkupa-győzelme intő jel, de azért feltétlenül jobbak vagyunk náluk – szögezi le magabiztosan a Vasas vívója. – Technikailag többet tudunk, az ő erősségük a rájuk jellemző harcosság, hogy soha nem adják fel, és nem ijednek meg senkitől. Félvállról nem lehet venni az összecsapást, de feltétlenül győznünk kell. Miként úgy érzem, a franciáknál is jobbak vagyunk.
Vezéregyéniséghez illően elismeri, hogy neki is volt az idény során gyengébb versenye, s nem csupán egyéniben, hanem a csapatversenyen is.
– Azért nyújtottunk hullámzó teljesítményt, mert eddig többnyire csak egyikünknek ment jól a vívás, olyan még nem volt, hogy mindhárman jó formában legyünk. Az olimpián csak úgy lehet esélyünk az aranyéremre, ha mindannyian azt nyújtjuk, amire képesek vagyunk. Az viszont önbizalmat adhat nekünk, hogy az amerikaiak mellett idén csak mi győztük le az oroszokat.
Az örök rivális persze nem sok csapatversenyen indult, hiszen világbajnoki címvédőként jelentős előnybe került. A madridi viadalt megnyerték az oroszok, majd Coneglianóban bronzérmesek lettek, míg legutóbb New Yorkban csak ötödikek.
A vívóknál persze hagyományosan gyorsan változhat a forma, gyakori, hogy az egyéni verseny győztese csapatban már nem tudja megismételni néhány nappal korábbi teljesítményét. Éppen ezért a tavaszi eredményekből nem is túl szerencsés kiindulni.
– Az olimpián sokkal rövidebb az egyéni verseny, mint a világbajnokságon, hiszen kevesebb az induló, így aki jól szerepel, az sem fárad el annyira idegileg. Az egyéni egyébként is mindenkinek kicsit a magánügye, a csapat azonban közös érdek. Úgy látom, hogy lassan kezdünk felpörögni, valamennyiünknek volt már olyan napunk az edzőtáborban, amikor kifejezetten élveztük a vívást, amikor nem kellett szenvedni a tusokért, hanem szinte jött magától.
A versenyéhséggel sem lehet majd gond, olyan régen vívtunk élesben, éppen ezért bizakodva várom az augusztus 19-i csapatversenyt.
Curtis
Curtis testvére először szólal meg azután, hogy elítélték gyilkosságért
