Majoros Istváné az újabb aranyérem

A tegnap délutáni döntők közül az első volt az 55 kilósoké. A mi finálénk, amelyben az a Majoros István szerepelt, akinek ez volt az utolsó lehetősége arra, hogy húszesztendős pályafutását nagyon szépen fejezze be. Így tett, szenzációs birkózással győzte le az orosz ellenfelét, olimpiai bajnoki címet szerezve ezzel.

–
2004. 08. 26. 21:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Majoros beindult! A kecskemétiek 30 éves birkózója az 55 kilós kötöttfogásúak versenyének első napján előbb a japán Toyotát győzte le (5-3) az Ano Liosszia sportcsarnokban, majd a dominikai Ramirezzel szórakozott el, magabiztos 5-0-s győzelemmel. Az igazán nehéz lecke ezután következett, a kubai világbajnok, Rivas ellen. A kecskeméti birkózó azonban nem tisztelte a nagy nevet, azt a birkózást tudta megvalósítani, ami neki fekszik. A 6-1-es sikerét akár kiütésnek is nevezhettük, s nem véletlen, hogy még jobban meghozta az amúgy is egyben lévő Majoros harci kedvét.
A magyar tábor, ahogy megszokhattuk már a világversenyeken, ismét együtt lélegzett tegnap reggel, s azt figyelte, hogy a Kecskeméti TE versenyzője mit tud kezdeni a nála hét évvel fiatalabb, EB-bronzérmessel, az ukrán Olekszij Vakulenkóval. A két sportoló korábban még nem lépett szőnyegre egymás ellen, úgymond nem ismerték egymást.
Majoros – talán nem sokan tudják – már azzal is hőstettet hajtott végre, hogy a korábbinál egy súlycsoporttal lejjebb indult. Négy éve Moszkvában ugyanis az 58 kilósok között szerzett Eb-aranyat, ám mivel utána megváltoztatták a kategóriákat – az 58 kg megszűnt, belépett az 55 és a 60 –, nem a könnyebbet, a 60 kg-t, hanem az 55-öt választotta. Ez – tudva, hogy a civil súlya 60 kiló fölött van – nem tűnt ésszerű döntésnek, hiszen ezzel egy csapásra mintegy 7-8 kilós fogyasztást is vállalt. Ám ha már vállalta, hozta is a súlyát Athénban.
A döntőért vívott találkozó előtt Komáromi Tibor szövetségi kapitány joggal volt optimista, s azt mondta, aki képes arra legyőzni a világelsőt, annak a fináléban a helye.
Néhány perccel később kiderült – ott is van!
Az első három percben még Vakulenko elképzelései valósultak meg, amit 1-0-s előnye jelzett. A folytatásban azonban gyökeresen megváltozott a mérkőzés képe. Az utolsó olimpiáján szereplő Majoros 2 pontot érően pörgetett, s még nem volt vége. Lendülete és ereje jelzi, a fogyasztás jól sikerült, nem vitte el az erejét. A hajrában egy újabb pörgetéssel alakította 3-1-re az állást, ami a végeredményt is jelentette. S azt is, hogy a kecskeméti sportoló – a Bp. Honvédban kezdte a pályafutását – a döntőbe jutott, ahol a bivalyerős orosz Gajdar Mamedaljevvel mérkőzött. Azzal a 30 éves világbajnokkal, aki mindössze három hónappal idősebb Majorosnál, s az elődöntőben a görög Kiuregkiant győzte le 7-2-re.
– Pista titka az lehet, hogy az edzéseken is fantasztikusan teljesít, s rendszeresen végez különmunkát is. Bármi is lesz a döntőben, róla valóban elmondható, hogy a sportágának él – nyilatkozta boldogan Komáromi Tibor.
Azt ugyanis már itthon elmondta, hogy Athén után, ha nem is fejezi be a pályafutását, a következő olimpiáig már nem vállalja. Jogos, hiszen újabb négy esztendőn át 55 kilóra fogyni szinte lehetetlen.
Az első akciót az orosz ellenfél, Mamedaljev hajtotta végre, amikor egy villámgyors mozdulattal Majoros mögé került, ami egy pontot ért. Ahogy telt az idő – mivel vesztésre állt a magyar, gyorsan –, úgy tűnt egyre fáradtabbnak az orosz, akit a mérkőzésvezető térdelőhelyzetbe küldött. Ekkor is kiderült, milyen villámgyors. Egy pillanat alatt szembefordult Majorossal, tegyük hozzá, szabálytalanul. Ezt még megúszta, a következőt azonban már nem. Igaz, akkor is csak figyelmeztették, nem intették.
Majoroson egy pillanatig nem lehetett látni a fáradtságot. Ellenkezőleg! Ment előre, s az első menet végén ő került az orosz mögé, amivel egyenlített. Amikor a második menetben, a találkozó 5. percében az orosz újabb térdelőhelyzete után ismét ellenfele mögé került, újabb pontot jelzett a mérkőzésvezető, ami azt jelentette, már Majorosnál az előny: 2-1-re vezetett.
Mivel a hat perc végén nem volt kétpontnyi különbség a birkózók között, hosszabbítás következett. Az összekapaszkodás után Majoros talált jobban fogást, amelyből ledöntést indított. Ez is egy pontot ért, ami azt jelentette, hogy néhány pillanat múlva már Komáromi kapitány és Bódi Jenő edző is szőnyegen volt, s ölelte, ahol érte a kecskeméti versenyzőt, az újdonsült olimpiai győztest, Athén negyedik magyar aranyérmesét, a sportág 18. ötkarikás bajnokát.
A magyar birkózósport tehát ismét a csúcsra jutott. Legelőször, 1908-ban Weisz Richárdot ünnepelték, legutóbb, 1992-ben Farkas Pétert és Repka Attilát, ezúttal pedig Majoros Istvánnak szólt a taps, neki lobogtak a magyar zászlók, neki játszották el a Himnuszt az Ano Liosszia sportcsarnokban.
A tegnap kezdődött súlycsoportok képviselői közül a 74 kg-os Berzicza Tamás első mérkőzésén kikapott a grúz Dokturisvilitől. A korábban vb- és Eb-ezüstérmes magyar a hosszabbításban szenvedett 3-2-es vereséget. Utána azonban javított. A görög Kolicopulosz ellen összeszedetten küzdött, s hosszabbításban egy pörgetéssel 3-0-ra győzött. A folytatásban már nem járt sikerrel a magyar olimpikon. Vereséget szenvedett, és kiesett.
Győzelemmel mutatkozott be a 96 kilós Virág Lajos, aki az első mérkőzésén hosszabbítás után 4-0-ra verte az amerikai Lowneyt.
Utána azonban elveszítette második csoportmérkőzését. Az újonc magyar versenyző 5-1-re kapott ki a kubai Penától, aki ezzel a csoportból kivívta a negyeddöntőbe kerülést, Virág pedig elbúcsúzott.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.