Ha a konditerem mesélni tudna… Bizony, érdekesebbnél érdekesebb történeteket oszthatna meg velünk, nem is gondolunk rá, hogy a medencén kívül van még egy ilyen terület. Ott benn, a mázsás súlyok, az izmokat megmozgató kecerék között izzadnak rendre férfi pólósaink. Az ajtó zárva, mint volt hetekkel ezelőtt, midőn a mester, Kemény Dénes névsorolvasásba kezdett – tizenhárom név hangzott el, az athéni tizenháromé. Torokszorító pillanatok lehettek éppúgy, mint az ezt megelőzőek, sorsokat meghatározó döntések, de ilyen a kapitányi munka, nincs mese. Az eredmények viszont önmagukért beszélnek…
Nyílik az ajtó, a ravasz, a kiismerhetetlen, a zsivány lép ki először rajta. Nem csodálkozunk ezen, voltaképpen az volna a csoda, ha nem így lenne. Hogy ki ő? Elnézést azoktól, akik eddig nem jöttek rá, mentőövként a világ legjobb centere titulust említhetjük vele kapcsolatban. Molnár Tamás, hát persze, hogy ő, az öltöző felé siet, egy jellegzetes kacsintás, a megszokott köszönés tőle.
Jönnek a többiek is szép sorban, igyekeznek a medence felé, jó lesz végre csobbani ebben a hőségben. Természetesen egyszerre, ahogy illik (Csapó „Dudi” szokta mesélni, hogy ő akkor már tudta, az oroszoknak nincs esélyük, omladozóban a birodalom, amikor Kabanov és társai összevissza ugráltak be a vízbe a melegítés előtt). Most, a mieink Molnár doktort megvárják, fő az egység. Az évek folyamán átlagos, veszprémi kézilabdázóból klasszis pólóssá lett Biros Péter az egyetlen, aki a parton marad, az árnyékban, bekötött, sínbe tett ujjal meséli, hogy „a juniorok elleni kétkapus mecscsen a center mozdulata okozta a bajt, de a vasárnapi athéni első derbin ott leszek a többiek között”.
Az úszás viszi el az edzés nagyját, az utazás előtt nem ár megmozgatni a fiúkat. Kemény doktor segítője, Kásás Zoltán vezényel, miközben Mátéfalvy Csaba a két kapust, Szécsi Zoltánt és Gergely Istvánt gyötri. Idővel végre a labdák is előkerülnek, a tréning mutatósabb formája következik. Kettéválik a társaság, a két kapunál gyakorolják a lövéseket. Az első bombagól Benedek Tiboré, a balkezes, csuklószorítós fenoméné, aki negyedik olimpiájára készül. Csapatsportágban ezt megélni csodaszámba menő történet, hát még úgy, hogy a KSI növendéke ezúttal is vezére, központi figurája a gárdának. Elszántságát látva, küzdőszellemét ismerve nem elképzelhetetlen, hogy Pekingben, 36 esztendősen is sapkát húz – na de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen oly szép pillanatok várhatnak még ránk addig.
„Megvagy?” – a kérdés, amelyet Kiss Gergő ereszt meg fotósunk felé azután, hogy a kaputól úgy tíz méterre meglőtt, gyilkos erejű lövése a parton kattogtató kollégánk gépét trafálja telibe, majd miután „igen, köszi…” a válasz, újra próbálkozik: a bal felső ficakba helyezett labda bizonyítja, nincs szükség célzóvízre. „Hogy tud ekkorát lőni? Olyan gyors volt a labda, hogy felemelni sem tudtam a kezem” – elmélkedik fotós barátunk, akit gyorsan megnyugtatunk, az ellenfél kapusai ugyanezt szokták kérdezgetni egymástól.
Az első olimpiájára utazó óriás, Steinmetz Ádám (rajta kívül a vb-döntő hőse, a fokozatosan formába lendülő Madaras Norbert, a Vasas szimpatizánsaitól nem véletlenül a Gladiátor elnevezést kapó Varga Tamás, illetve a tavaly honosított, bámulatos indításokra, és persze védésekre képes Gergely István új a sydneyi csapathoz képest) a kapusedzővel gyakorol – álmai netovábbja lenne, ha bátyjával, Barnabással ott állhatna a dobogó tetején. Fodor Rajmund és Vári Attila mosolyog össze, miközben Kásás Tamás zsonglőrködik körükben – a hangulat, a forma, minden klappolni látszik.
Ajándék sütik. Van, mikor palacsintával lepik meg a szurkolók a kedvenceket, most cukrász édességek lepik el a kispadot. Vígan falatoznak az urak, még a doktornak, Pavlik Gábornak is jut a finomságból, majd a szokásos autogramok kiosztását követően irány az öltöző, irány haza, ezek a napok az edzések mellett a búcsúzkodás jegyében telnek. „Semmi baja, ugye?” – érdeklődik immáron fotósunk gépének állapotáról Kiss Gergő, majd a megnyugtató válasz után elviharzik a szigetről. Szép sorban követik őt társai, akik közül többen rátekintenek az aulában található márványtáblára. Az úszó és vízilabda olimpiai aranyérmesek nevei díszítik a falat – ha a mi dolgunk lenne, bizony, már most elkezdenénk vésetni a mostani csapat tábláját.
A MAGYAR KERET. Kapusok: Gergely István (Honvéd), Szécsi Zoltán (BVSC-Eger). Mezőnyjátékosok: Benedek Tibor (Recco, ősztől Honvéd), Biros Péter (Honvéd), Fodor Rajmund (Honvéd), Kásás Tamás (Vasas, ősztől Savona, olasz), Kiss Gergely (Honvéd), Madaras Norbert (Vasas, ősztől Recco, olasz), dr. Molnár Tamás (Honvéd), Steinmetz Ádám (Vasas), Steinmetz Barnabás (Vasas), Varga Tamás (Vasas, ősztől Nervi, olasz), Vári Attila (Honvéd).
