A Springstein-affér kísértetiesen hasonlít az athéni olimpiai játékok során leleplezett Hrisztosz Cekosz botrányához. A görög és német edző pályafutásának profilja azonos képet mutat a szabályok kijátszásának érdekében és annak a meggyőződésnek a jegyében, amelyet a lipcsei testnevelési főiskola hajdani diákja, majd az NDK államilag megszervezett doppingrendszerének kiszolgálója soha nem rejtett véka alá: „Azzal kell élnem, hogy a versenysport nem fair!”
Az újraegyesítés óta Thomas Springstein rendre az új körülmények határmezsgyéjén haladt, azon tézisből kiindulva, hogy minden lehetőség kihasználható, amit nem tiltanak határozottan. A filozófia első buktatója 1992 januárjában mutatkozott. Tanítványai – Katrin Krabbe, Grit Breuer és Silke Möller – egy dél-afrikai edzőtáborozás során gyanúba keveredtek, vizeletmintáik ugyanazon személytől származtak, állítólag az edző volt feleségétől. Mivel a kontroll alapanyagát tartalmazó üvegek nem zártak hermetikusan, eljárási hibákra hivatkozva megszüntették a vizsgálatot.
Röviddel a barcelonai ötkarikás versenyek előtt Krabbe, Breuer és Manuela Derr vizeletében a doppingellenőrök az anabolikus hatóanyagot tartalmazó Clenbuterolra bukkantak, de ez a „feketepiacon” megvásárolt asztmagyógyszer még nem szerepelt a tiltott készítmények listáján.
Időközben a hajdani NDK-kormány bűntetteinek felderítésével megbízott központ irataiból kiderült, hogy az edző 1985 és 1988 között anabolikus szteroidokat adott a fiataloknak. Mindezek ellenére a DLV nem vált meg a kompromittálódott edzőtől. A magyarázat: „Ha ünnepeljük Grit Breuer érmeit, akkor nem tilthatjuk el az edzőjét.”
A múlt nyáron a 17 éves Anne-Kathrin Elbe Magdeburgból átigazolt Leverkusenbe, és ottani új edzőjének átadta azt a gyógyszercsomagot, amit Springsteintől kapott. A készítmények analízisét követően a DLV büntetőfeljelentést tett, az államügyészség megkezdte a nyomozást. Amennyiben a várható per során a bíróság bűnösnek ítéli a vádlottat, Springsteinre egy és tíz év közötti börtönbüntetés vár. Védőügyvédjének azt a Peter-Michael Diestelt választotta, akit – mint az NDK utolsó belügyminiszterét – politikai felelősség terhel az állambiztonsági Stasi számtalan iratának megsemmisítéséért.
Lapulnak a máskor hangos jogvédő szervezetek, ha egy volt fideszes miniszter a bántalmazott
