Nagyon vártuk 2004-et, mert az olimpia éve mindig egy különleges, izgalmas és felejthetetlen esztendőt ígér. Aztán az ellentmondás éve lett, amelynek az értékelését Schmitt Pállal a pozitívumokkal kezdtük.
– A sportvezetők, az edzők nem indokolatlanul másfél évtizede panaszkodnak, siránkoznak az anyagi feltételek hiányáról. Ennek ellenére a tízmilliós Magyarország tizenharmadik lett a nemzetek rangsorában az athéni olimpián.
– A nehézségek ellenére a magyar sportnak eddig sikerült megőriznie előkelő helyét a világ sportjában, mert a gyökerei erősek és mélyre nyúlnak. Az elmúlt évtizedben olyan eredményes sportágak alakultak hazánkban, mint a kajak-kenu, az úszás, a vívás, az öttusa, a birkózás és a vízilabda. Ezekben a sportágakban az eredményesség folyamatosan önreklámot jelentett. Így például napjainkban divat vízilabdázni vagy kajakozni. A tárgyi feltételek hazánkban ugyan meg sem közelítik a nemzetközi szintet, viszont kitűnően felkészült és fanatikus szakemberek vezetésével világhírű sportműhelyek alakultak ki. Ezekben a műhelyekben olyan magas színvonalú munka folyik, hogy az anyagi gondok ellenére még sikerült megőrizni helyünket a legjobbak között.
– Az öt magyar athéni doppingeset azt bizonyítja, hogy álszent magatartás sportolóinktól elvárni a tiszta felkészülést és az eredményes szereplést is.
– A magyar sport lehetőségeit ismerve az elvárások valóban irreálisak. Mert míg hazánkban a nemzeti össztermék négytized százalékát fordítják sportra, addig az Európai Unió más országaiban a tízszerese az állami támogatás. A létesítményhelyzet kritikus, a sportpályák lepusztultak, új pálya, uszoda alig épül. Az egyesületek többsége forráshiánnyal küzd, és évek óta az életben maradásért harcol. Ezt figyelembe véve valóban csoda az athéni szereplés. A tehetség, a virtus, a fanatizmus egy ideig átsegít a nehézségeken, de hosszú távon a visszaesést már nem tudja lefékezni. A tiszta felkészülés viszont nem alku tárgya, ez olyan alapelvárás, amely mellett még akkor is ki kell tartanunk, ha az eredményesség rovására megy.
– Versenyzőként, majd vezetőként ötven évig követhette a sport változását. Milyen sport az, amelyben azon múlik, hogy egy sportolóból nemzeti hős vagy bukott ember lesz, hogy a doppingellenőr milyen messziről figyeli a mintaadást?
– Juan Antonio Samaranch, a NOB korábbi elnöke fogalmazta meg először, hogy a dopping jelentheti a sport halálát. Ezért is kell ellene minden eszközzel küzdeni. Szerencsére a magyar sport az elmúlt évtizedekben kimaradt ebből az alattomos, kegyetlen háborúból. Éppen ezért is nagyon fájdalmas volt, hogy néhány felelőtlen sportoló besározta, tönkretette a magyar sport jó hírnevét. A legeredményesebb sportágaink, például vívás, birkózás, öttusa, vízilabda és kézilabda, nem tartoznak a különlegesen doppingérzékeny sportágak közé. Néhány versenyzőnk nagy árat fizetett azért, mert nem tartotta be a szabályt. Meg kell érteniük, hogy az ellenőrzés szigorodott, és nincs kivétel. Olyan ez, mint a repülőtéri biztonsági ellenőrzés, aki nem megy át a detektoros kapu alatt, az nem repülhet.
– Következetes harcot hirdetett meg a magyar sport tisztaságáért. Ezt megkönnyíthette volna, ha őszintén feltárják, mi is történt Athénban. A sportági szövetségek vizsgálataiból viszont csak az derült ki, hogy sem a versenyző, sem az edzője, sem a sportorvosa és a sportvezetés nem felelős.
– A törvény egyértelműen rendelkezik, Magyarországon a doppingellenőrzés állami feladat. Az athéni olimpia előtt itthon mind a kettőszáztizenhét magyar sportoló átesett doppingellenőrzésen. És mind a kettőszáztizenhét vizsgálat eredménye negatív lett. Aztán Athénban kiderült, hogy a hazai ellenőrzés felelőtlen volt, mert teret engedett a manipulálásra. Nagy árat fizettünk ezért. De most már nem mutogatni kell egymásra, hanem összefogni, és olyan ellenőrzési rendszert kell kialakítani, hogy az athéni botrány még egyszer ne fordulhasson elő. Ugyanis nem azért hangoztatjuk hosszú évek óta, mert jól hangzik, hanem mert valóban csak egyetlen út van, a becsületes játék.
– Ez a játék azonban egyre nehezebb lesz, mert újabb szűk esztendő vár a magyar sportra, hiszen a versenysport állami támogatása az ideinek csak a fele lesz 2005-ben.
– Nem értem, hogy a kormány miért akarja ezt az eredményes
és népegészségügyi szempontból fontos területet is tönkretenni. Gyurcsány Ferenc fél éve azt nyilatkozta, hogy szükség van sportminisztériumra, aztán megszüntette. Ezután azt hangoztatta, azért
kerül a sport a Miniszterelnöki Hivatalhoz, hogy rajta tudja tartani a szemét. Talán jobban jártunk volna, ha nem figyel ránk, mert a törődés következtében a versenysport állami támogatása jelentősen csökken. Megalázóan leszűkítették a Magyar Olimpiai Bizottság feladatkörét, és felére csökkentették a működési támogatását. Mi valahogy kibírjuk 2006-ig, de mi lesz a jelenleg is súlyos anyagi gondokkal küszködő egyesületekkel? Sajnos, minden felmérés azt mutatja, hogy a magyar lakosság egészségi állapota romlik, hazánkban az átlagéletkor jócskán elmarad az uniós átlagtól. Ezért az iskolai sporttól kezdve a fogyatékosok sportjáig nem elvonni, hanem növelni kellene. Az állami sportingatlanoktól nem megszabadulni kell, hanem azokat fejleszteni. A Fidesz ötpontos megmentési tervében nagyon fontosnak tartom a mindennapos testnevelés bevezetését, mert az iskolákban az ifjúság legszélesebb rétege sportolhat.
– Január elsején nem csupán egy új év, hanem egy új olimpiász is elkezdődik. Milyen várakozással tekint a távlati cél, Peking felé?
– Az új évben sok jóra nem számíthatunk. De feladni nem kell! A sport sokkal értékesebb a társadalom számára, mint hogy beletörődjünk abba, hogy felelőtlen irányítás miatt tönkremenjen. Küzdeni fogunk plusz anyagi forrásokért, s megpróbálunk új támogatókat is bevonni. A MOB az elmúlt száztíz évben több nehéz időszakot is átélt, remélem, ezt a kormányzati ciklust is valahogy átvészeljük. A süllyedő hajót nem hagyom el, kandidálni fogok a tisztújító kongresszuson a MOB elnöki tisztségéért. Mert feladat, tennivaló akad bőven, amelyek közül a legfontosabb az eddiginél hatékonyabb doppingellenes harc. A sikerekben gazdag, de anyagi lehetőségében szegény magyar sportnak eredményes jövőt kívánok, a sportszerető közönségnek pedig mozgásban gazdag új esztendőt.
klubvilágbajnokság
Mbappét faképnél hagyták a társai, nélküle indult útnak a Real Madrid
