Két bizonyíték az ördögi játékra

S a k k

Alighogy a német Richard Teichmann kijelentette, hogy a sakkban a meglepetés természetes dolog, olyan, mint a préritűz vagy a tengerár, máris jött Tartakover, a költő, s gyorsan hozzátette, hogy – sakkjátékról lévén szó – sajnos a vesztő lépések is ott vannak a táblán, csak észre kell venni őket, s a tragédia máris bekövetkezik. Belzebubról nincsenek feljegyzések, holott a sakk bajnokai valószínűleg kapcsolatba kerülhetnek a nagymesterrel, aki büntetésül aztán súg nekik kétségbeesett helyzetekben… Ezt azonban a világbajnokok közül – Tal kivételével – nem vallotta be Fischer sem, Kaszparov sem. A szakma mindig a segítségükre sietett a magyarázkodásban, megvédte őket. Manapság már nincs is olyan nagy jelentősége annak, hogy ki a világbajnok, de a szakszerű magyarázatok mindig megpróbálják elfedni Belzebub vitathatatlan szerepét ezekben a gyanús üzletekben…
A legutóbbi, az egyesült államok-beli bajnokságon a CIA bizonyította is, hogy az időzavar felkent püspöke, Walter Browne B. úr állandó kuncsaftja: hiába nyert hatszor bajnokságot, azért időnként törlesztenie kell. Az alábbi két parti még kezdők számára is bizonyíték erre.
Anna Zatonskih (2440)–
Walter Browne (2455)
Amerikai bajnokság, San Diego (6), 2004. november 30. Nimzoindiai védelem (E42)
1. d4 Hf6 2. c4 e6 3. Hc3 Fb4 4. e3 c5 5. Hge2 cxd4 6. exd4 d5 7. a3 Fe7 8. Hf4 dxc4 9. Fxc4 0-0 10. 0-0 Hc6 11. Fe3 Fd6 12. Hh5 Hd5 13. Vf3 Vh4 14. g3 Hxd4 15. Vd1 Hxe3 16. fxe3 Hf3+ 17. Vxf3 Vxc4 18. He4 Fe5 19. Bac1 Vd3??
E lépésnél Browne valószínűleg kiejtette kezéből a dámát, ahelyett, hogy Va2 vagy Vb3-mal folytatta volna, mire Anna 20. Bcd1-et meglépve megnyerte a partit: 1-0.
Hiszen bármelyik vezérlépésre Vxf7+, majd Bd8+, majd matt következett volna. Anna kisasszony haragudott, amikor Browne nagymester feladta a játszmát, s nem engedte meg neki, hogy beáldozza a vezérét. Nem tudta, hogy mit kell ilyenkor csinálni: Fischer – ezt magam láttam Sousse-ban, 1967-ben – nem fogadta el ellenfele kézfogását, hanem kényszerítette Bárczayt, hogy tessék csak lehúzni a lépéseket (még kettőt), mert ezt kívánja a regula.
Schneider (2453)–Browne (2455)
Amerikai bajnokság, San Diego (8), 2004. december 12. Szicíliai védelem (B90)
1. e4 c5 2. Hf3 d6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 a6 6. f3 e5 7. Hb3 Fe6 8. Fe3 Hbd7 9. g4 Hb6 10. g5 Hh5 11. Vd2 Fe7 12. 0-0-0 0-0 13. Kb1 Bc8 14. Bg1 Vc7 15. Vf2 Hc4 16. Fxc4 Vxc4 17. f4 Hxf4 18. Fxf4 exf4 19. Vxf4 a5 20. a3 Bc7 21. h4 Bfc8 22. Bg3 Va6 23. Hd4 Vb6 24. Ha4 Va6 25. Bf3 Ff8 26. Hxe6 fxe6 27. h5 Vb5 28. Bdf1! g6 29. Vxf8+!! 1-0.
Browne úr, ne is kerteljen, kérem, a bizonyítékok cáfolhatatlanok: nem engedte, hogy mattolják (itt Bxf8 30. Bxf8+ Kg7 31. h6+ és matt…), amely esetben kényes elszámolás elé állították volna üzlettársai e sötét játékban. Remélem, nem meri azt állítani, hogy nem látta a mattokat.