Megbirkózni a nehézségekkel is

B I R K Ó Z Á S Tizenkét év után tavaly olimpiai bajnoki címet nyertünk, idén tizenhat esztendő elteltével ismét vb-t rendezünk, s mindezek mellett január 1-jétől olyan drasztikus szabályváltozások léptek életbe a sportágban, mintha a labdarúgásban holnap eltörölnék a lesszabályt, a kapuk méretét pedig felére csökkentenék. Három nyomós érv amellett, hogy miért is szolgáltat témát a magyar sport jelenlegi helyzetét bemutató sorozatunkban most terítékre kerülő birkózás.

Ha valakiknek, akkor a birkózóknak igazán kijárt egy olyan diadal, mint ami az athéni olimpián a kötöttfogásúak 55 kg-os súlycsoportjában Majoros István nevéhez főződik. Bár tíz évre viszszamenve az időben hat Eb-aranyat mégiscsak jegyzünk (Ritter kettőt, Bánkúti, Repka, Majoros, Deák Bárdos), azért jócskán lehetett hiányérzetünk. Leírva is meghökkentő, hogy az 1992-es, két aranyat hozó (Repka, Farkas) barcelonai olimpia után nyolcból nyolc vb-döntőt veszítettünk (Deák Bárdos négyet, Repka, Kismóni, Berzicza, Hirbik), és kétségkívül a sydneyi meglepetésezüstnek (Bárdosi) is volt némi szomorú felhangja. Most viszont Majoros aranya vélhetően azt is elefedi, hogy az Athénba kijutott további nyolc versenyzőnk egyike sem ment tovább a csoportjából. Berzicza ezzel együtt is a 8. helyen zárt úgy, hogy a négy közé jutásért vívott mérkőzését nyertes pozícióból az utolsó pillanatban bukta el, s akitől kikapott, az lett az olimpiai bajnok. De tulajdonképpen Deák Bárdos is saját magát verte meg, ami a végeredményt tekintve már lényegtelen.
Ez a közelmúlt. Ami az előttünk álló időszakot illeti, január elsején nem csak naptárilag köszöntött be új év a sportágba, mert a nemzetközi szövetség a birkózás látványosabbá tétele céljából gyakorlatilag újraírta a szabálykönyvet. Az eddigi kétszer három perc helyett immár háromszor két perc a mérkőzésidő, de ha valaki megnyeri az első két menetet, győzött is. A hangsúly a mérkőzés egészét tekintve is a menetek megnyerésén van. Ha például valaki az elsőt hozza 1-0-ra, a másodikat elveszti 4-0-ra, de a harmadikban megint felülkerekedik 1-0-ra, akkor győzött. Amennyiben valamelyik menet 0-0-ra végződik, jön a már megszokott összekapaszkodás, egyéb döntetlennél a magasabb pontértékű akció dönt, ha ez is egyezik, akkor az, ki szerzett előbb pontot. Öt pont különbségnél vége van a meccsnek, úgymond ez a technikai K. O. Azáltal például bőven mód nyílik pontgyűjtésre, hogy immár egymás után többször is lehet pörgetni. S most csak kivonatosan szóltunk a leglényegesebb változásokról…
– Mit gondol, a válogatott keretből kinek megy majd könnyebben és kinek nehezebben az alkalmazkodás? – kérdeztük Komáromi Tibort, a kötöttfogásúak szövetségi kapitányát.
– Ahhoz, hogy némileg képben lehessek, előbb néhány versenyen el kellene indulnunk, és ez még odébb van. Az viszont tény, hogy a legjobbjaink átlagéletkora nem mondható alacsonynak, és egy idős versenyzőt mindig sokkal nehezebb átállítani az új szabályokra. Az oroszok elővehetnek egy teljesen új generációt, nekik ez nem lehet probléma, nekünk viszont nagyon is az.
– Az athéni döntőjében Majoros – Mamegyalijev ellen – maga is hozzájárult ahhoz, hogy az oroszok új emberek után nézzenek. S bár a kötöttfogású 55 kg-ban magyar az olimpiai bajnok, a többi súlycsoportban egyetlen pontot sem szereztünk. Az aranyat maximálisan elismerve kérdem: van hiányérzete is?
– Kötöttfogásban három éremesélyes versenyzőnk volt, és elhoztunk egy aranyat. Deák Bárdosnak most nem jött ki a lépés, Berzicza, aki már elég régen volt érmes világversenyen, hajszállal csúszott ki a legjobb négyből, Majoros pedig megnyerte az olimpiát. Ez kevés lenne? Mondhat bárki bármit, én azt mondom, tegyük össze a két kezünket, hogy ilyen hatalmas sikert értünk el.
– Tizennyolc év után az ősszel újra világbajnokságot rendezünk, és itthon kötelező lenne a siker. Azt tudjuk, hogy az új szabályok sok bizonytalanságot hoznak. A felkészüléshez legalább az anyagi háttér biztos?
– Egyelőre nem az. Fogalmunk sincs, hogy mekkora állami támogatásra számíthatunk, ami sajnos óhatatlanul rányomja a bélyegét a szakmai munkára is. Szívem szerint én már a múlt év végén kemény edzőtáborba vittem volna a keretet, de az anyagiak miatt ez a tervem nem valósulhatott meg. Szerettem volna, ha beköltözhetünk a tatai edzőtáborba, ahol valóban ideálisak a feltételek a felkészülésre, pénz híján viszont csak Budapesten tudtam levezényelni egy szolidabb összetartást. Ám arra már nem volt keretünk, hogy ebédet intézzek a fiúknak… Idén már 3-án megkezdtük a munkát, persze, most is csak Budapesten edzünk.
– Sokat tudna mesélni az 1986-os budapesti vb-ről. Most kapitányként kapja a kérdést: mivel lenne elégedett?
– Hát igen, akkor nyertem az első vb-aranyamat… És világbajnok lett Gáspár Tamás is. De akárcsak Athénban, egy arannyal most is kiegyeznék.