Bevonulás, visszatérés

V Í V Á S Tizenkét év böjt után vasárnap végre újra sikerült itthon tartanunk a budapesti női tőr Világkupa-verseny győztesét megillető serleget, s ki hinné, hogy akárcsak most, 1993-ban is Mohamed Aida nyert. Akkor szemtelenül fiatalon, 17 évesen, most pedig szó szerint „szemtelenül”, a nyolcas döntőben előbb kilenc, majd kétszer hat tus különbséggel verve éppen soros ellenfelét. S még két tőrdöfés az ellenfelek szívébe: miénk lett az egyik bronz (Knapek Edina) és az ötödik hely (Varga Gabriella) is.

Kezdjük azzal, hogy tegnap délelőtt versenyzőink szabályszerűen kóvályogtak a Nemzeti Sportcsarnokban, már ha nem a páston tüsténkedtek, mert ott abszolút a kívánalmaink szerint alakultak a dolgok. Ám az emeleti vívótermet, ahol az Eximbank Világkupa 64-es táblájának küzdelmei elkezdődtek, gyakorlatilag szaunának is átnevezhettük volna. Nem csoda, hogy aki tehette, azonnal szaladt friss jeges tömlőkért, Mohamed Aida még jeges kávéért is, hogy csökkentse a hőérzetét.
A nézők között Knapek Edina anyukájának viszont inkább nyugtatóra volt szüksége, de mint megjegyezte, hozott is magával. Amikor lánya a német Wolgastot győzte le egyetlen tussal 12-11-re, majd a következő körben a lengyel Kryczalót 14-11-es vezetése, majd 14-14 után 15-14-re, talán be is kapott néhány pirulát… Varga Gabriella a francia Benoit elleni asszójában hozta ránk a szívbajt, de 10-13-ról végül 15-13-ra fordított. Mohamed Aida két laza asszó után a 2002-es vb-ezüstérmes orosz Jucsevában akadt emberére, ám akárcsak tavaly az athéni olimpián, most is legyőzte, 8-7-re. „Ez nagyon kellett, ez az asszó végre visszahozta az önbizalmamat” – jegyezte meg akkor az MTK tőrözőnője, aki a világranglistán elfoglalt harmadik helye ellenére még pénteken bizony panaszkodott, hogy mostanában nincs jó passzban.
Délután, a nyolcas döntőre azonban abba került, s a nagyteremben szerencsére a hőmérséklet is emberbarátibb volt. De hogy a lényeget mondjuk: Mohamed a négy közé jutásért 15-6-ra lelépte az orosz Nyikisinát, majd 13-7-re verte az ugyancsak orosz Repinát, az első helyért pedig 15-9-re a lengyel Rybickát. „Eddig egyszer, tizenkét éve tudtam megnyerni a budapesti Világkupát, s természetesen nagyon örülök, hogy most végre újra sikerült. Remélem, hogy egy új korszakot nyitottam!” – mondta fülig érő szájjal, miközben Knapek és Varga sem szomorkodott.
Előbbi bronzérmes lett, a nyolc között az orosz Lamonovát 15-11-re legyőzte, de Rybickától 8-7-re kikapott, utóbbi pedig az ötödik helyre került, miután Repinával szemben 15-10-re alulmaradt. „Szerintem ezzel a szerepléssel, hogy hárman is bejutunk a döntőbe, reggel mindannyian kiegyeztük volna” – szögezte le Knapek, amire rímelt Bernáth Zoltán szakágvezető tömör értékelése is: „Igazából két döntős helyezést és egy érmet reméltem, lett belőle három döntős hely és két érem. Elégedettek lehetünk.”
Ne fogjuk vissza magunkat: bizony azok.