Biztatás van, eredmény nincs

A jövő évi budapesti „vizes” kontinensbajnokság előkészületeit szemlézték az elmúlt két napban az Európai Úszóliga, a LEN képviselői, és érdeklődéssel vegyes elismeréssel nyugtázták, hogy az érmek egyenesen Herendről érkeznek majd, a versenyzőket és a sajtó képviselőit pedig a Mahart PassNave Személyhajózási Kft.-vel aláírt szerződés értelmében kishajók fuvarozzák a Dunán.
Az összbenyomást lerontotta valamelyest, hogy a versenyszínhelyről, vagyis az uszodáról nem sikerült érdemi információkat szerezni, mert ahogy Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség és az Eb szervezőbizottságának elnöke kesernyésen és önironikusan megjegyezte: még nem tudni, lesz-e víz. És ha lesz, hol lesz.
Itt tartunk ahhoz képest, hogy 2002-ben a magyar pályázók kormánygaranciával és a lágymányosi vizes komplexum impozáns vázlatával érkeztek a rendezési jogról ítélkező LEN-tanácskozásra, a németországi Riesába, és ott le is söpörték egyetlen vetélytársukat, Eindhovent. Ahol ennek dacára azóta jól haladnak az építkezéssel – szemben Budapesttel. Itt ugyanis csak az biztos, hogy az eleve kényszermegoldásként bevetett és a zöldek tiltakozása ellenére Budapest által megerősített Margitszigetről már nem lehet sehova tovább „menekíteni” az Eb-t, marad a Nemzeti Sportuszoda.
Kérdés persze, marad-e. Mert 14 hónappal a reménybeli rajt előtt – amikor az új 50 méteres, tízpályás medencének, illetve az egy toronynyal kiegészült kisebb műugró-műúszó medencének minimum állnia kellene, de nyomuk sincs – már nem az elmúlt két és fél esztendő anomáliáit kell lajstromozni, hanem ideje azt rögzíteni: további késlekedés és szerencsétlenkedés esetén milyen szankciókat foganatosít a LEN. Szakadáti László, a szervezet (szerencsénkre magyar) igazgatója erre vonatkozó kérdésünkre azt válaszolta, ha június 30-ig nem teszik meg a szükséges intézkedéseket – egyszerűbben szólva: nem történik meg az első kapavágás, és nincs biztosíték arra, mikorra és hova várható az utolsó –, kénytelen lesz a LEN-büró elé terjeszteni a 2006-os Eb ügyét. A most még számunkra kedvezőtlen döntés pedig akár az is lehet, hogy elveszik a rendezés jogát. Szakadáti leszögezte, ennyire még nem látja drámainak a helyzetet, majd hozzátette: az úszóversenyek problémáját két percen belül képesek kezelni, a gondot a „járulékos” sportágak, elsősorban a műugrás létesítményei jelentik. Ennek hallatán felvetettük, végső esetben nem bonthatnák-e ketté az Eb-t, nekünk hagyva az úszást, másnak adva a műugrást és a műúszást, de a LEN igazgatója ezzel a gondolattal még nem volt hajlandó eljátszani.
Pedig semmi sem lehetetlen. Ezt azon a két évvel ezelőtti sajtótájékoztatón is megtapasztalhattuk, amelyen Kovács Ágiék tiszteletbeli úszóvá avatták az akkori sportminisztert, Gyurcsány Ferencet, aki azonban nem érte be e gesztussal, hanem azonmód úszószemüveget és -sapkát öltött. Döbbenetes látványt nyújtott, bár azóta hozzászoktunk meglepetéseihez, ezért egyesek a tegnapi, hajón rendezett sajtótájékoztatón is azt várták, hogy Gyurcsány egyszer csak sapkában, szemüvegben és öltönyben kibukkan a habokból, és az asztalra helyez egy újabb kormánygaranciát. Ám ezt nem tette meg, így Gyárfás összegzése még mindig érvényes: biztatás van, eredmény nincs.
Ez a konstrukció pedig máshonnan már ismerős.