Elszakítva is gazdag múlt

Már csak múltjában él a magyar labdarúgás . A visszatekintés azonban Kárpát-medencei léptékben sem haszontalan. Románia esetében külön kiemeltük, hogy a labdarúgás népszerűsítésében a magyarok fontos szerepet töltöttek be. Románia első válogatott mérkőzését csupán az első világháborút követően, 1922-ben játszotta az alábbi összeállításban: Adalbert Ritter, Alois Szilagy, Elemer Hirsch, Dezsö Jakobi, Nicolae Hönigsberg, Francisc Zimmermann, Aurel Guga, Carol Frech, Paul Schiller, Francisc Ronay, Ioan Auer. Megjegyzendő, hogy Romániában előszeretettel románosították a magyar és német keresztneveket. Közelebb járunk az igazsághoz, ha az előbbi csapatot így mutatjuk be: Ritter Adalbert, Szilágyi Lajos, Hirsch Elemér, Jakobi Dezső, Nicolaus Hönigsberg, Franz Zimmermann, Aurel Guga, Karl Frech, Paul Schiller, Rónay Ferenc, Johann Auer. A tizenegyben csak egy román nemzetiségű található, az persze magától értedődik, hogy Guga volt egyben a csapatkapitány. A két világháború közötti időszakban azonban nem ebből a csapatból kerültek ki a legismertebb magyar játékosok. Ez a rang sokkal inkább Bodola Gyulának és Dobay Istvánnak jár, előbbi 1945 után 13-szor a magyar válogatottban is szerepelt. Nála is ismertebbek a Steaua magyar BEK-győztesei 1986-ból: Jenei Imre, aki nemcsak a román, hanem rövid időre a magyar válogatottnak is volt szövetségi kapitánya, valamint Bölöni László. Rajta kívül egyetlen BEK-nyertes magyar labdarúgó található: Puskás Ferenc. Ebben a klubban tényleg dicsőség a tagság.
A csehszlovák labdarúgás sikereiből is kivették részüket a magyarok. Két neves játékos, Kalocsai Géza és Kubala László a magyar mellett a csehszlovák válogatottban is szerepelt. Náluk kevésbé ismert Gőgh Kálmán, Móder József és Vencel Sándor, pedig nagyobb eredményt értek el: mindhárman tagjai voltak az 1976-ban Európa-bajnok csehszlovák együttesnek! Gőgh és Móder a döntőben is pályára lépett, Vencel volt a cserekapus.
Európa-szerte ismert eredményt még a kárpátaljai születésű Rácz László ért el, aki a szovjet válogatott tagjaként nem csupán a magyar csapat irapuatói kivégzésében vett részt az 1986-os világbajnokságon, hanem 1988-ban Európa-bajnoki ezüstérmet is szerzett. Később a Ferencvárosban is megfordult, játékosként és pályaedzőként egyaránt.