Armstrong előtt tiszteleg a világ

K e r é k p á r

Planóban, ebben a Texas állambeli kisvárosban kezdődött minden: itt született 1971. szeptember 18-án Lance Armstrong. Édesanyja, Linda asszony terelgette a sport felé, először triatlonozott, majd a kerékpár nyergében ragadt. Első nagy viadala az 1989-es moszkvai junior-vb volt; 1991-ben megnyerte hazája amatőr bajnokságát. 1992-ben állt profinak, s 1993-ban, 21 évesen már megnyerte Oslóban az országúti vb-t, valamint élete első Tour-szakaszát, ő lett a II. világháború utáni időszak legfiatalabb etapgyőztese. Ezen a Touron nem ment végig, mint ahogy a következőn se, de 1995-ben már igen (36. lett), s közben újabb szakaszt nyert. 1996-ban feladta a francia körversenyt, majd ősszel here- és agydaganatot diagnosztizáltak nála. Másfél idényt, két Tourt kihagyott, meggyógyult, s 1998-ban Vuelta- és vb-4. hellyel tért vissza. 1999-ben kezdődött, s idei visszavonulásával ért véget sporttörténelmi sorozata: zsinórban hétszer diadalmaskodott a világ leghíresebb körversenyén! Összesen 22 szakaszt nyert, és 83 napon át viselte az összetett élén állónak járó sárga trikót.
Ezek után nem csoda, ha a földkerekség Lance Armstrong előtt tiszteleg. Az Egyesült Államok elnöke s egyben az ő személyes barátja, George Bush telefonon hívta fel: „Hazánk és a világ leírhatatlanul büszke önre, ez az emberi szellem nagy diadala!” Maga az érintett – aki ugyan nem „tudott” könnyezni a búcsúkor, de riválisait köszöntő, megható nyilatkozatot tett a dobogó tetején – könnyedén veszi a jövőt:
– Eddig kedvesem, Sheryl Crow követett engem a versenyekre, mostantól én kísérgetem őt a koncertturnéira. Ha kell, felhúrozom a gitárjait, közben élvezem a rock and rollt, és jókat sörözök… Elrepülünk egy tengerpartra a gyerekekkel, iszunk egy kis bort, és sokat eszünk. Erre vágyom a következő harminc évemben: stresszmentes életre.
Azért ne csodálkozzunk, ha Armstrong csapatvezetőként, kommentátorként vagy máshogy, de feltűnik a 2006-os Touron…