Csakúgy, mint a közelmúltban mindig, legutóbb a júliusi poznani Eb-n is, a női szakág van kellemesebb helyzetben. Kovács Katalin és Janics Natasa Zágrábba is három aranyérem reményében utazott el, a négyesek pedig csak jobban teljesíthetnek, mint egy hónapja. Ezer méteren egy cserével újra összeáll a 2001 és 2003 között a vb-ken verhetetlen, tavaly az olimpián 500 méteren pedig második helyezett egység. A hajót Kovács Katalin helyett Paksy Tímea sztrókolja, szó se róla, egyszerre könnyű és nehéz örökség. Paksy egyébként erre az esztendőre a négyesekre szakosodott, s ha jól végzi a dolgát, a következő években valószínűleg kirobbanthatatlan lesz a „vezért” megillető első beülőből. A lányokat elsősorban ötszáz méteren – itt Viskit Benedek helyettesíti – fűti a revánsvágy, s nemcsak az olimpia, hanem az Eb miatt is.
A kenusoknál az jelenti a legfontosabb változást, hogy Kolonics György nemcsak ezer, hanem ötszáz méteren is párosban indul Kozmann Györggyel – legalább egy érem reményében. Ugyanez érvényes a szólista Vajda Attilára is.
A legnagyobb kétségek kétszeres olimpiai bajnok férfi kajak négyesünk szerepléséhez fűződnek. Kammererék az Eb-n szinte lemásolták négy évvel ezelőtti produkciójukat, az akkori ötödik helyezésüket hatodikra rontották. Miközben mindenki győzelmet várt tőlük. Megint csak a múltra hivatkozva, 2001-ben a világbajnokságra összekapták magukat, Vereckei Ákos nélkül is ezüstérmesek lettek. Az összeállítást tekintve az idén nem is bomlott meg az egység, így elvileg jogos a remény az újabb feltámadásra. Ezt igazolja, hogy Angyal Zoltán szövetségi kapitány tegnap immár a helyszínen így nyilatkozott: „Az Eb óta más szellemben, összefogottabban készültek a fiúk, és ez az eredményeiken is meglátszik. Tőlük is dobogó közeli helyezésre számítok.”
A valóság ezzel szemben nem ennyire derűs. Az Európa-bajnokság után kimondva-kimondatlanul Storcz Botondot és Horváth Gábort tették meg bűnbaknak, mondván, Vereckei Ákos egyesben győzelmével, Kammerer Zoltán pedig kettesben harmadik helyével bizonyított. Horváthot kérdeztem arról, hogy mi várható a világbajnokságon.
– Realista vagyok – kezdte tömören. – Ha minden tökéletesen összevág, akkor talán dobogós helyen végezhetünk.
– Hogyan? Angyal Zoltán is azt mondta, hogy az Eb óta jobbak az eredményeik.
– Persze, mi is bizakodunk, de mint említettem, realista vagyok. Az Eb óta négyesben összesen egy pályát mentünk, azaz nincs mire alapoznunk a javulást.
– S miért csak egyet?
– Egész röviden azért, mert nincs meg az egység.
– Éppen ennek az ellenkezője a köztudomású. Megkomolyodtak, az újabb olimpiai győzelem összekovácsolta önöket, nincs személyeskedés, s ezek eredményeként az idén fel sem merült, hogy változtassanak az összeállításon.
– Pedig talán az segített volna. Véletlenül sem akarom kétségbe vonni, hogy Vereckei Ákosnak helye van a hajóban, de a huzavona, ami közötte és edzőnk, az ő volt edzője, Sári Nándor között megy, egyértelműen árt az egységnek. Ha mi Szegeden edzőtáborozunk, akkor ő biztosan Dunavarsányban. Ha egyik héten miattunk nem sikerül egyeztetni a négyes edzést, akkor a következő héten miatta. Mindez azért furcsa, mert mi négyen egyébként most tényleg jól kijövünk egymással.
– Vereckei Ákos azt kifogásolta, hogy az ön és Storcz Botond egyéni eredménye is elmarad attól, ami kívánatos lenne. Így van?
– Szerintem én nem maradok el többel a tavalyi eredményemtől, mint Ákos. Botond tényleg gyengébb, s ezzel nem akarom bántani, amikor kellett, mindig nagyon összekapta magát. Persze fontosak az egyéni teljesítmények, de elsősorban a közös edzések hiányoznak. S ebben szerintem a kapitány is hibás. Ha nem kell egyesben, kettesben versenyeznünk a válogatón, hanem már tavasszal a négyesre készülhettünk volna, akkor most sokkal jobb lenne a helyzet. Valahogy úgy érzem, a kapitány a fiatalítást erőlteti.
– Vállalják a kihívást? Amikor az olimpia után a folytatás mellett döntöttek, mindannyian a 2006-os szegedi vb-t jelölték még célként. Az idei gyengébb szereplés elvileg még belefér.
– Ez így van, tényleg így gondoltuk. Most azonban úgy érzem, ebben az összeállításban utoljára a zágrábi világbajnokságon evezünk együtt.
A magyar csapat. 1000 m. Férfiak, K1: Benkő Zoltán; K2: Kökény Roland, Kucsera Gábor; K4: Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor. C1: Vajda Attila; C2: Kozmann György, Kolonics György; C4: Kronecker Gábor, Joób Márton, Sáfrán Mátyás, Balázs Gábor. Nők, K1: Benedek Dalma; K2: Kovács Katalin, Janics Natasa; K4: Paksy Tímea, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga. 500 m. Férfiak, K1: Vereckei; K2: Kammerer, Kucsera; K4: Benkő, Kökény, Storcz, Horváth. C1: Vajda; C2: Kozmann, Kolonics; C4: Kovács Gergely, Bozsik Attila, Joób, Sarudi Pál. Nők, K1: Viski; K2: Kovács, Janics; K4: Paksy, Benedek, Szabó Sz., Bóta. 200 m. Férfiak, K1: Boros Gergely; K2: Sík Márton, Csamangó Attila; K4: Kadler Viktor, Beé István, Babella Balázs, Gyertyános Gergely. C1: Kolonics; C2: Kovács, Bozsik; C4: Buzál Miklós, Végh Attila, Vasali László, Joób. Nők, K1: Szabó Sz.; K2: Kovács, Janics; K4: Paksy, Viski, Patyi Melinda, Szabó Gabriella.