Gyanúsan sok vörösvértest

Még fel sem lobbant a láng Torinóban, a XX. téli olimpia helyszínén, máris 12 sífutót öt napra felfüggesztettek, mivel vérükben túl magas volt a vörösvértestek aránya. Az érintettek – az orosz Nyikolaj Pankratov és Pavel Korosztaljev, a horvát Alen Abramovic, az etióp Robel Teklemariam, kanadai Sean Crooks, a francia Jean Marc Gaillard, az orosz Natalija Matvejeva, a német Evi Sachenbacher, az amerikai Kikkan Randall és Leif Zimmermann, valamint a fehérorosz Szergej Dalidovics és Alekszandr Lacukin – a vasárnapi üldözéses viadalokon és a keddi csapatsprintben nem indulhatnak. Közülük a 25 éves Sachenbacher tartozik a jobbak közé, ő a 2002-es Salt Lake City-i játékokon egy-egy arany- (váltó) és ezüstérmet (sprint) nyert, akárcsak egy évvel később a Val di Fiemme-i vb-n. „Ez nem eltiltás, csak ilyen értékekkel egészségügyi okokból nem versenyezhetnek” – mondta Sarah Lewis FIS-főtitkár. A magas hematokritszint önmagában nem számít doppingolásnak, ugyanakkor arra utalhat, hogy a tiltott szernek minősülő eritropoetinnel (EPO) élt a versenyző. Van más fedőmódszer is, emlékezhetünk az 1994-es lillehammeri téli olimpiára, ahol – legalábbis az orvosi papírok szerint – az indulók közel kétharmada szedett legálisan állítólagos asztmájára légzéskönnyítő doppinglistás készítményt.
No és akkor még nem beszéltünk az új kihívásról: Torinóban támadhat a géndopping is. A biokémikusok figyelmét egy bírósági eljárás hívta fel erre a lehetőségre. A Thomas Springstein atlétaedző ellen Magdeburgban folyó per irataiban a nyomozók a repoxygen nevet viselő preparátumra bukkantak, amelyet eredetileg a vérszegénység gyógyítására szántak, de az állatokon végzett kísérletek után állítólag felhagytak a további kutatással. A gyógyszer alkalmas lehet arra, hogy genetikai információkkal befolyásolja az EPO-hormon előállítására képes izomcellákat, fokozza a vérsejtek szaporodását, ezzel a szervezet oxigénellátását. Springstein machinációinak feltárása után jelentette ki Werner Frank, a nagynevű heilderbergi kutató: „Megkezdődött a géndoppingolás időszaka!”
A kölni testnevelési egyetem biokémiai laboratóriumát vezető Wilhelm Schänzer nem látja enynyire fenyegetőnek a helyzetet. Szerinte komoly veszélyre csak akkor kerülhet sor, ha a génterápiai kutatások túljutottak az embereken végzett kísérleteken is. Ez a folyamat pedig óriási anyagi ráfordítást igényel. Ugyanakkor kénytelen volt beismerni, a doppingellenőrök továbbra is jó esetben fej-fej melletti küzdelmet vívnak a gyógyszergyárak farmakológusaival. Schänzer figyelmeztette a sportolókat arra is, hogy az állatokon végrehajtott kísérletek szerint az izomcellában kialakult EPO megkülönböztethető az emberi vese termelte hormontól, tehát a géndopping ténye megállapítható. Továbbá azt is közölte, hogy az ellenőrök nemcsak egyes EPO-preparátumok használatát tudják felfedni, hanem általánosan is képesek leleplezni a visszaéléseket.
A laboratóriumi eredmények azonban aligha gátolják a feltétlen sikerre törő sportolók doppinghajlandóságát, lásd a torinói rajt előtt felfüggesztett 12 sífutót.