A veszprémiek 2002-ben még BL-finálét vívtak, de egy évvel később sem adták alább az elődöntőnél, 2004-ben és tavaly ellenben megrekedtek a legjobb nyolc között. Ezt a szintet már az idén is elérték, sőt visszakapaszkodhatnak legalább a 2003-as magasságba (a 2002-est még hagyjuk), ha ma három góllal legyőzik a Montpellier-t. Vasárnap ugyanis idegenben csak 23-21-re kaptak ki a nem egészen egy hónapja Európa-bajnokságot nyert franciák élklubjától, de az eredmény, amellett, hogy roppant ígéretes, igen csalóka is. Egyrészt azért, mert az első meccsen a hazaiak már 19-13-ra vezettek, és nemcsak a veszprémiek rendíthetetlensége, hanem a francia klasszisok kapkodása, mohósága miatt is csökkent a különbség. Másrészt Vlado Sola kapus brillírozása is kellett a csupán 23 bekapott gólhoz, és miközben arra semmi biztosíték nincs, hogy ő egy héten belül másodszor is kisebb csodát tesz, arra mérget vehetünk, hogy 21 lőtt góllal képtelenség messzire jutni. A harmadik bizonytalansági tényező maga az eredmény, hiszen a nemzetközi kupában gyakran megesik, hogy a négy-öt gólos hátrányból rajtoló házigazda nekiugrik ellenfelének, és „széttépi”, az 1-2 gól viszont olykor akaratlanul is megnyugtat, kényelmessé tesz. Zdravko Zovko vezetőedző mindenesetre igyekszik ezt elkerülni, azt vallja: „A kétgólos differencia nem altathat el bennünket, mert nemcsak a mi továbbjutásunkhoz, hanem az ellenféléhez is kedvező kiindulási alap. Ezért úgy kell kezdenünk, mintha még nem történt volna semmi, hanem minél nagyobb előnyt szeretnénk kiharcolni, és ennek érdekében elsősorban a támadó játékunkon kell javítani.”
Ha a terv valóra válik, a Veszprém minden bizonnyal egy német (feltehetőleg a Kielben 32-28-ra győztes Flensburg) és két spanyol gárda (a Ciudad Real mellett a mínusz négyről induló Barcelona– Pamplona derbi győztese) mellett alkotja majd az elődöntő mezőnyét.
Férfi vízilabdában a kezdőcsapatnyi olimpiai bajnokot felvonultató Domino-BHSE természetes célja az Euroliga négyes döntője – a csapat az elmúlt években ezt mindig el is érte, 2004-ben első, 2002-ben, 2003-ban és 2005-ben második lett –, ám ma még a nyolcba kerülés is embert próbáló feladat. A csoportküzdelmek során ugyanis a Domino Zágrábban és Nápolyban is kikapott, így a Kőér utcában feltétlenül nyernie kell a horvát Mladost ellen. A Vasastól vasárnap ugyanitt elszenvedett 10-9-es vereség mellett az sem túl jó előjel, hogy a Domino az idén a mérkőzéseken belül is komoly ingadozást mutat; egy-két – Nápolyban egyenesen három – negyedet ellazsál, aztán ellenfele után ered, és általában utol is éri. De nem mindig. Most viszont vétek lenne kockáztatni. Tudja ezt Kovács István vezetőedző is: „Ki-ki meccset vívunk, de úgy indultunk neki ennek a nagyon nehéz csoportnak, hogy az alap a hazai mérkőzések megnyerése, és most is ez a dolgunk. Nem először fordul elő velünk, hogy az utolsó csoportforduló dönt, eddig ezt a terhet jól viseltük. A Vasas ellen viszont ismét megmutatkozott, hogy jelentős hátrányból már képtelenség fordítani, ezért az első pillanattól észnél kell lennünk. Különösen védekezésben, mert Zágrábban is emiatt veszítettünk.”
Akkor még lehetett, ma viszont már tilos, mert javítási lehetőség csupán jövőre kínálkozik.
A B csoportból már továbbjutott Vasas is játszik a hét végén: az eddig egyetlen pontot sem szerzett CN Marseille-hez látogat. A piros-kékek számára az jelenthet motivációt, hogy elméletileg még lehetnek csoportelsők, bár ehhez a győzelmükön kívül a horvát Jug Dubrovnik botlása is kellene hazai pályán a görög Olympiakosz Pireuszszal szemben.
Hogy teljes legyen a hét végi nemzetközi kupaelőzetes, ne feledkezzünk meg a LEN-kupában medencébe szálló Ferencvárosról. A zöld-fehéreken az idegenbeli, 12-6-os megrendítő vereség után már-már csak a csoda segítene az elődöntő mai, népligeti visszavágóján az orosz Kazany ellen.
Nem tudtak elmenni a kamuprofilok: üresen maradtak a lelátók a Tisza Párt kongresszusán
