Először 2000-ben jutott ki világversenyre, s a sydneyi olimpián a királyi számban, ezer egyesben csak kevéssel maradt le a döntőről. Ez előrevetítette keserű sorsát?
– Annyiban hadd pontosítsak, 1999-ben már ott voltam az Eb-n, igaz, a négyessel ötszáz méteren elért hetedik helyre nem lehetek különösebben büszke. Szó ami szó, kis szerencsével negyedik, ötödik is lehettem volna Sydneyben. A középfutamban úgy estem ki negyedikként, hogy a későbbi aranyérmes Holmann, a harmadik Brabams és a negyedik Kolganov előzött meg. Utóbbi csupán hajszálnyival, ráadásul – miként a felvételek tanúskodnak róla – úgy, hogy „vizezett” Holmann-nak.
– Idehaza 2001-ben kapta az első nagy pofont. Hiába vívta ki a jogot, mégsem indulhatott az Eb-n. Miért is nem?
– Megnyertem az első válogatót, ami a válogatási elvek alapján azt jelentette, hogy enyém az Eb. A másodikat elvesztettem Vereckei Ákossal szemben, így a vb-n ő indult volna. Ám Vereckei Ákos kitalálta, hogy ő már a kontinensbajnokságon is versenyezne egyesben. Így is lett. Aztán, mivel az olimpiai bajnok négyes leszerepelt, Ákos a vb-re is megtartotta az egyest. Én kényszerből kerültem a négyesbe, aminek ahogy a társak, én sem örültem. Szerencsére mégis összekaptuk magunkat, s ezüstéremmel bizonyítottuk, hogy Ákos nélkül is megy a hajó.
– Egy év múlva ezt már nem sikerült bebizonyítani.
– Valóban, a világbajnoki negyedik helyezést egyértelműen kudarcként éltük meg.
– A következő évben, 2003-ban Storcz Botond és Horváth Gábor „bűnhődött”, de a Kammerer, Kökény, Vereckei, Veréb összetételű egység sem tudott nyerni. Akkor éppen miért, pontosabban ki miatt?
– Az események azt mutatják, hogy miattam, hiszen 2004-re újra összeállt az olimpiai bajnok négyes, de én nem így éreztem.
– Indoklásként azt hallottam, hogy Storcz a hajrában képes újítani, ön viszont nem. Ezt önnel is közölték?
– Velem soha semmit, de tényleg! Az újságokból tudtam meg, hogy Kammerer, Storcz, Vereckei és Horváth újra egy hajóban evez.
– Kikérte magának?
– Nem lett volna értelme. Inkább igyekeztem más számban felkészülni az athéni olimpiára.
– Az egyesben elért hatodik hely siker, nemde?
– Igen az, de előrébb is végezhettem volna – párosban. Kucserával már akkor összeültünk, de a Benkő, Beé kettős megelőzött bennünket. Pedig szerintem mi nem adtuk volna fel az olimpiai döntőt.
– Az idei eset a legnagyobb csalódás, amikor szétesett Kucserával alkotott világbajnok párosuk?
– Én már tavaly, rögtön a vb után tudtam, hogy ez lesz belőle. Kucsera edzőnkkel, Sári Nándorral együtt azt feszegette, hogy jövőre egy emberrel kellene indulnia mindkét távon. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy nem rám esik a választás. Nem is ez fájt, hanem a bujkálás. Idén tavaszig senki sem vállalta, hogy elém álljon, s azt mondja: bocs, Kökszi, így alakult…
– Mivel indokolták a döntést?
– Már télen azt hallgattam, hogy lazsálok, futás nélkül nem lehet felkészülni. Tavaly ugyanis kijött a gerincsérvem, és emiatt eltiltottak a futástól. Helyette azonban spinningeztem (a szobakerékpározás terjedőfélben lévő, angol neve – a szerk.), mindent rendesen végigcsináltam.
– Az eredmények azt mutatják, nem volt megalapozatlan edzőjük döntése. A Kammerer, Kucsera páros szárnyal, ön pedig egyesben nem tudta kiharcolni a részvételt.
– Azért, mert Sári Nándor leírt. Egyesben Benkő Zoltánt favorizálta, belekényszerített egy olyan négyesbe, amelyről a kezdet kezdetén kiderült, hogy nem fog menni. Ezért is döntöttünk úgy Horváth Gáborral az első válogató után, hogy másik csapatban, Séra Miklósnál folytatjuk.
– Az új négyesük mitől olyan jó?
– Először is, mindannyiunk szólóeredménye nagyon jó. Ezen felül elszántak vagyunk, meg akarjuk mutatni, hogy van még bennünk erő és akarat.
– Ha nyernek, ha nem, jövőre ismét ki kell valamit találnia, hiszen Horváth valószínűleg visszavonul, Vereckei pedig inkább az egyest erőlteti.
– Ha más nem marad, újra ráfekszem én is az egyesre, és Pekingben megjavítom athéni eredményemet.
Ferencváros
Reagált a Fradi futballistája, miután a halálhírét keltették
