Szegedtől Szegedig, és még azon is túl

K A J A K - K E N U Vereckei Ákos egy évtizede lapátol a nemzetközi élmezőnyben. Először 1997-ben nyert világbajnoki címet a négyes tagjaként, a következő évben Szegeden már egyesben jutott fel a csúcsra. Akkor mindenki úgy gondolta, évekig verhetetlen lesz. Így is történt – egyetlen versenyt, igaz, a legfontosabbat: a sydneyi olimpia K1 500 méteres döntőjét leszámítva. Kétszeres olimpiai, ötszörös világbajnok, egyedül a szólóban kivívott ötkarikás aranyérem hiányzik a gyűjteményéből. Bár egyesben az idén nem jutott ki a vb-re, céljáról nem mond le, s addig is az augusztus 17-én kezdődő szegedi vb-n a kajak négyes tagjaként igyekszik önmagának és a közönségnek is örömet szerezni.

Hány napon keresztül emésztette magát az elvesztett pótválogató után?
– Fél, talán egy órán át.
– Pedig nem olyan sportolónak, versenyzőnek ismertük meg, aki könnyedén túllép egy-egy kudarcon.
– Kudarcot nem is szenvedtem, ellenben a tényeket el kell fogadni, nem szabad szembemenetelni velük.
– Miért, mik a tények?
– Ellenfelem, Benkő Zoltán megnyerte a szétlövést, és összesítésben 2-1-re kettőnk meccsét, így ő indul a világbajnokságon. S ezen utólag már nem lehet változtatni.
– Bár igyekszik higgadtan tudomásul venni a történteket, miszerint 1998 óta először nem ön indul ötszáz méteren egyesben a világbajnokságon, mégis hadd piszkáljam. A második válogató előtt azt nyilatkozta, hogy „ha jó állapotban vagyok, a hazai válogatón rutinból illene nyernem”. Most akkor vagy nem volt jó állapotban, vagy Benkő Zoltán legyőzése nem rutinfeladat.
– Úgy történt, ahogy mondtam. Az országos bajnokságot rutinból megnyertem.
– A válogatóhoz azonban a szétlövés is hozzátartozik. Néhány nappal később ugyanaz a feladat már nem volt rutinszerű?
– Nem bizony. Világbajnoki formában kellett volna lapátolnom a győzelemhez.
– Miért, mi történt?
– Az ob-n simán nyertem egy hajóval, a szétlövésen viszont kevéssel lemaradtam. Mintha nem ugyanazzal az emberrel versenyeztem volna, mint egy héttel korábban.
– Benkő Zoltán azt nyilatkozta, az ob-n túlzottan önre figyelt, ezért görcsössé vált a mozgása, a pótválogatón viszont önmagára összpontosított. Ez jelentette a különbséget.
– Én is ott voltam mindkét versenyen, de nem így éreztem.
– Szőr mentén tehát azzal gyanúsítja Benkő Zoltánt, hogy tiltott szert szedett?
– Nem gyanúsíthatok én senkit, soha nem is tettem, a vereséget igyekszem méltósággal tudomásul venni. Sikerek mellett kudarcokban is volt részem, s lám, attól még ugyanaz az ember vagyok. Legfeljebb azt furcsállom, hogy olyan fontos versenyen, mint a pótválogató, nem volt doppingellenőrzés.
– S miért nem volt?
– Angyal Zoltán szövetségi kapitány azt mondta nekem, hogy rossz üzenete lett volna a hazai vb előtt.
– Ezt nem egészen értem. S az ön nimbuszával nem tudta elérni, hogy legyen ellenőrzés?
– Nimbuszom, nekem? Ugyan, hagyjuk már! Senkit nem érdekel, hogy kétszeres olimpiai és ötszörös világbajnok vagyok. Amint nem jönnek az eredmények, egyből oda a nimbusz. Nem vagyok magamtól elájulva, de kerek tizedik esztendeje kajakozom a világ élvonalában, 1998-tól egészen 2005-ig mindig én indultam egyesben ötszázon. Megkérdeztem a kapitányt, ha hirtelen ötlettől vezérelve nem állunk össze négyesben Gyökös Lajossal, Kökény Rolanddal, Horváth Gáborral, és nem jutunk ki a vb-re, akkor zavarná-e, hogy lemaradok a hazai rendezésű világbajnokságról. Azt mondta, hogy nem, mert az eredmények döntenek. Az eredmények… A furcsa körülmények közepette húsz centivel elvesztett szétlövés. Ezért mondom, hogy ne beszéljünk nimbuszról.
– Nem lehet, hogy egyszerűen nem képes megemészteni, a K1 500 már nem az ön hitbizománya, a világ elhaladt ön mellett?
– Nem és nem. Nem rágódom feleslegesen, és a világ nem haladt el mellettem. Az valóban látványos változás, hogy ma már nem három, hanem tizenöt ember esélyes a győzelemre, de én továbbra is ott vagyok közöttük. Az időeredményeim javulnak, csak a formaidőzítést nem sikerül mindig eltalálnom. Remélem, azt mindenki elfogadja, nem lehet véletlen, hogy 2000 és 2005 között mindig én lettem az első az Európa-bajnokságon. Az utóbbi években attól szenvedek, hogy az Eb után rendre gödörbe kerülök.
– Az idén legalább ez a probléma nem fenyeget, hiszen lemaradt az Eb-ről. Ám ennél fontosabb kérdés: nem hozott rossz döntést 2004-ben, amikor elhagyta Sári Nándort? Akkor úgy fogalmazott, az a csapat szakmailag, morálisan is válságba jutott. Ha Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor és Benkő Zoltán eredményeit nézzük, ez a megállapítás aligha igaz.
– Nem akarom ismét előásni a csatabárdot Sári Nándorral. Az ő módszereinek mindig vannak kárvallottjai és kedvezményezettjei, mint most Kammerer, Kucsera, valamint Benkő. Nem lehet véletlen, hogy ezen nyáron Horváth Gábor és Kökény Roland is megvált tőle.
– Velük szerencsésen egymásra találtak. Ámde nem azt mondta egy éve, a csúfosan, a középdöntő feladásával zárult világbajnokság után, hogy négyesben a jövőben nem szeretne versenyezni? S lám, most a négyesnek köszönheti, hogy indulhat Szegeden.
– Úgy fogalmaztam, olyan négyesbe nincs értelme beülni, amelynek a tagjai nem együtt készülnek. Nem szeretném felhánytorgatni az egy évvel ezelőtti eseményeket, közösen döntöttünk úgy, hogy feladjuk a középdöntőt. Minden közös, a felelősség is.
– Rendben, hagyjuk a múltat: mi várható a kvartettjüktől Szegeden?
– Nem akarok mellébeszélni: nyerni szeretnénk. Az időeredményeink biztatóak. A második válogatón 2 perc 47 másodperc alatt eveztük le az ezer métert, ami 3 másodperccel jobb, mint amit két éve az olimpia előtt mentünk Kammererrel és Storczcal. Persze a szélviszonyok miatt nehéz az összehasonlítás, de úgy érezzük, bármi kisülhet belőle.
– Nyolc éve ugyancsak a hazai világbajnokságon lett ismert sportoló. Elképzelhető, hogy Szegedtől Szegedig tart a pályája?
– Az olimpiáig mindenképpen kajakozom. S nemcsak négyesben, hanem egyesben is. Még érzek magamban erőt, szeretnék ismét szólóban is aranyérmet szerezni.