Tények és vágyak vonzásában

Gyurta Dániel 2:10,80 másodperces idővel ezüstérmet nyert az athéni olimpián a 200 méteres mellúszásban 2004. augusztus 18-án, tizenöt évesen. Ugyanő ugyanebben a versenyszámban, csak éppen tizenhét esztendősen, 2:14,14-gyel csupán a 11. helyezést érte el, így nem jutott döntőbe a budapesti Európa-bajnokságon 2006. augusztus 2-án. Kiss László szövetségi kapitány e két adatsort egymás mellé illesztette, majd a minap kijelentette: a versenyzőnek edzőt kellene váltania. Csakhogy Gyurta, a szülei és Széles Sándor tréner szerint mégsem kellene. Mivel a kapitánynak nincsenek kényszerítő eszközei, minden marad a régiben, pontosabban az érintettek azt remélik: minden és mindenki újra a régi lesz.

Nem is tudtuk Athénban, minek örüljünk jobban. A már kézben lévő ezüstnek, vagy a jövendő, a nagyon közeli jövendő aranyainak, hiszen egy pillanatig sem tűnt kétségesnek: Rózsa Norbert és Güttler Károly után itt az új magyar mellúszófenomén! Már azt találgattuk, mennyit érhet és javulhat egy év alatt, a 2005. júliusi montreali világbajnokságig; ehhez képest hat másodpercet romlott, nem is úszta meg a vb-kiküldetési szintjét, és bár az elnökség ennek ellenére kivitte volna Kanadába, ő nem kért e kegyből. Idén márciusra aztán újra 2:12,38-at ment, felélesztve a reményt, hogy a budapesti Eb-re csúcsformába lendül – ezzel az idővel érmes is lett volna augusztusban –, ám ismét visszaesett, és 2:14,14-gyel még a döntőbe sem került be.
Cseh László aranyai és Kovács Ágnes bronzai szerencsére így is „elvitték” a margitszigeti kontinensviadalt, a sikerek mellett Gyurta Dániel kudarcának kivesézésére idő és különösebb kedv sem mutatkozott. Mígnem Kiss László a Nemzeti Sportnak elejtett hét végi fél mondatában azt találta mondani: Gyurtának edzőt kellene váltania. A téma természetesen többet ér annál, mintsem hogy el szabadna intézni ennyivel, ezért arra kértük a szövetségi kapitányt, fejtse ki, miért és hogyan képzeli el a cserét.
– Rendkívüli módon aggaszt, hogy egy ilyen tehetséges sportoló két év alatt nemhogy javulna, hanem visszafejlődik, és ezt szerintem hiba ölbe tett kezekkel néznünk. A gond nem Gyurta Dani hozzáállásával, hanem Széles Sándor módszereivel van. Egyáltalán nem haragszom rá, magánemberként semmi bajom vele, a kifogásom tisztán sportszakmai: a mennyiségi munkáról át kellett volna állniuk a minőségire, és ez a váltás nem történt meg. Az edzőcsere tehát indokolt. Ez a véleményem, ahhoz viszont nincsenek meg az eszközeim, hogy ezt érvényre is juttassam. A versenyző, a szülei és Verrasztó Zoltán szakosztályvezető is azt tartja helyesnek, hogy Gyurta és Széles még egy makrociklust dolgozzon együtt végig, és a decemberi rövid pályás Európa-bajnokságon nézzük meg, hova jutottak. Ha sehova, akkor már csak másfél év lesz vissza az olimpiáig, úgyhogy egyéb lehetőség híján most azért szurkolok, hogy Dani újra világszínvonalon ússzon.
Széles Sándor is ezért szorít, ebben legalább tökéletesen egyetért Kiss Lászlóval. Mert egyébként, a szituációból fakadóan, nem teljes közöttük a nézetazonosság. Ez a tréner szavaiból is kiderül:
– Nem esett jól, hogy így nyilvánult meg a kapitány, de elfogadom, ha ez a véleménye. Ami viszont nem befolyásolja sem Gyurta döntését, sem az enyémet. Az emberek szabadon választhatnak maguknak edzőt, fodrászt és fogorvost, úgyhogy mi is dolgozunk tovább. Annál is inkább, mert nyakunkon a rövid pályás magyar bajnokság és az Eb. Nem tagadom, tavaly tényleg mély gödörben voltunk, de idén márciusban Dani 2:12,38-at úszott, amivel a budapesti Eb-n dobogóra állhatott volna. A felkészülés végén valamit elrontottunk, de sokkal előrébb jártunk, mint egy évvel korábban, és különben is, a jövő évi világbajnokságot is márciusban rendezik. Komoly esélyünk van rá, hogy Dani 2007 kora tavaszán is olyan jól ússzon, mint 2006-ban. Vagy egy kicsit még jobban.
Mondjuk 2:10,80 körül. Alább nemigen szabadna adni, legalábbis az igények szintjén. Hiszen ami tizenöt évesen tény volt, az tizennyolc évesen is minimum vágy legyen.