A gól öröme

A hét végi spanyol forduló is bizonyította, hogy az a játékos, aki tegnap még egy másik klubban futballozott, ma, azaz egyik napról a másikra, új klubjában is ugyanúgy örül a gólnak, mintha eleitől fogva ez utóbbiban játszott volna. Nincs átmenet. Az ujjongás, az ölelkezés ugyanaz, mint ami tegnap volt. Ebben nincs visszafogottság. Klubhűség? Hol van az már, amikor egy Zsák nevű magyar válogatott kapus pályafutása végéig egy szegény budai csapatban, a „Hariháromban” futballozott! S pénz nélkül, mindig a kiesés szélén tanyáztak. „Ha ezt a szót hallottam: hazafiság, mindig beleérzem Zsák Károlyt és ezt a kis csapatot” – vallotta egyszer Mándy Iván író.
Amikor 1956-ban a Bp. Honvéd 7-1-re verte a Csepeli Vasast, a csepeliek centerhalfja, Kóczián így fakadt ki jó barátjának, az Aranycsapat balszélsőjének, Czibor Zoltánnak: „Zolikám, pont nekünk rúgsz egy ötöst, akik szeretünk téged?” Czibor és Kóczián valamikor egy csapatban, a Csepelben futballoztak.
Mondom, írom, a klubhűség már oda. Legenda. A profi labdarúgás a XXI. században a játékosvásárlás körül forog. Elsősorban persze külföldön, a nagy klubok háza táján. Például a Real Madridnál. A vasárnapi Real–Zaragoza mérkőzés kommentátora hosszú perceket töltött azzal, hogy a játékosvásárlás éppen aktuális eseményeit tárgyalja.
De mindeközben a játékos úgy borul a gól után tegnapi ellenfele nyakába, akivel most ugyanabban a klubban futballozik, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Hja, alig valami hoz így össze embereket a pályán és a pályán kívül, mint a gól. A gólöröm – közhely ide vagy oda – nemzetközi. Ebben keresendő a titok. De hogy tovább szaporítsam a közhelyeket: hiába, a focit gólra játsszák; vagy inkább egy csúnya gól, mint egy szép fölélövés stb. Egy szó, mint száz: aki gólt lő, az azonnal közös nyelvet beszél valamennyi játékostársával, és az öröm, mint azt pontosan tudjuk, csak megosztva igazi.
Nota bene, a gól (goal) szót Magyarországon először 1897-ben írta le Molnár Lajos az Athletikai gyakorlatok című munkájában. Ennek éppen 110 esztendeje. Ezt olvashattuk: „győztes, mely legtöbb goal vagyis czélrúgást tud előmutatni”.
Ha a látottakból szeretnénk megítélni, melyik az a játékos, aki csak tegnap jött a csapathoz, a gól után nem tudnánk megmondani, legfeljebb a játékából, amely talán még visszafogott, még lámpalázasan rúg, fejel, passzol és cselez, de örülni már éppen úgy tud, mint az a futballista, aki évek óta az egyesület játékosa.
Gólörömben mindenki részesülhet, aki abban a szent pillanatban a klub mezét viseli. Csak a nézőtérre (érdemtelenül) száműzött játékos (Beckham) öröme (tapsa) más, mint azé, aki történetesen éppen a zöld füvön futkározik. Akár tegnap érkezett, akár nem. De hát ez is a foci. Az élet.
Mert tudjuk jól, hogy itt kell belőni a gólt, nem a másvilágon.