Megint az Eb a fontosabb

2006 érdekes évnek számított öttusában, hiszen a világbajnokságot különleges időpontban (november) és helyszínen (Guatemala) rendezték. Nekünk, magyaroknak a kontinensviadal volt a fő verseny, hiszen az Budakalászon zajlott – zajos sikerrel. Az idén is inkább a rigai Európa-bajnokság tűnik fontosabbnak a berlini vb-nél, legalábbis a 2008-as pekingi olimpiai kvalifikáció szempontjából, s a tavalyi szép eredményekkel ebben az esztendőben is kiegyezne a szakvezetés.

Négy arany (Balogh Gábor, Vörös Zsuzsanna, valamint a férficsapat és a váltó), egy bronz (Fülep Sándor) a budakalászi Európa-bajnokságról, egy arany (férfiváltó), két ezüst (Horváth Viktor és a férficsapat), egy bronz (női csapat) a guatemalai világbajnokságról, egy ezüst (Horváth) az olaszországi Világkupa-döntőről – ez volt a magyar öttusa felnőttvilágversenyes éremtermése 2006-ban. Soha rosszabbat! – mondhatnánk, főképpen már 2007-re gondolva, hiszen az idén a dicsőségen túl az olimpiai kvalifikáció is tétként jelentkezik a viadalokon. S ennek a tétnek az alapján nem az augusztusi berlini vb, hanem a júniusi rigai Eb az év fő versenye, Lettországban ugyanis nemenként nyolc, a német fővárosban viszont csak három kvóta talál gazdára. Egy-egy kvalifikációs hely az idényzáró pekingi Világkupa-döntő győzteseinek is jár majd, ez a verseny egyben előolimpiai megméretésnek számít, a sportolóknak és a kínai rendezőknek egyaránt.
Mindez meghatározza a felkészülési téteket és súlypontokat is, bár Pálvölgyi Miklós, a férfiválogatott szövetségi kapitánya bizonyos benne, kár aggódni: „Tavaly Horváth Viktor végzett a világranglista élén, Balogh Gábor vele holtversenyben harmadik lett, szóval így vagy úgy, de meglesznek azok a pekingi kvalifikációk. Persze nem biztos, hogy azoknak, akik kivívják, de ez még a jövő zenéje. A rigai Eb jó lehetőséget ad, hogy siker esetén hosszú és nyugodt olimpiai felkészülést végezhessünk, de Berlinben is szeretünk versenyezni. A két világeseményt, mivel időben közel esnek egymáshoz, megpróbáljuk egy lendülettel megcsinálni.” Már csak az a kérdés, kikkel, hiszen tavaly a nagyszerű eredmények ellenére igen szűk keretből válogathatott a szakvezető. „Ennek az évnek négy helyett már nyolc emberrel vághatunk neki. Marosi Ádámot lábtörése után gyógyultnak nyilvánították, Németh Róbertnek ugyan vannak még vasak a kezében, de versenyez, csakúgy, mint Kasza Róbert és Tibolya Péter. Bízom benne, hogy teljes erőbedobásra késztetik az »öregeket«, Baloghot, Horváthot, Fülepet és Kállait. Közülük tavaly Horváth Viktor mutatta a legjobb, legkiegyensúlyozottabb formát, sokat erősödött testben és lélekben egyaránt.” Pálvölgyi elmondása szerint az év végére elégedett lenne egy-két ötkarikás kvótával, a világversenyek előtti célkitűzés pedig a szokásos: minden számban dobogó, ebből legalább egy arany.
Kollégája, Kulcsár Antal a hölgyek kapcsán már nem lehet ilyen optimista, mert bár akad egy extraklasszisa az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Vörös Zsuzsanna személyében, a többiek halványabbak. „Bár tavaly csapatban is nyertünk azért egy vb-bronzot, az athéni olimpia után úgy néz ki, tényleg csak Zsuzsa maradt állva és viszi tovább a zászlót. Pedig Simóka Bea 2002-ben San Franciscóban vb-t, Füri Csilla 2004-ben Albenában Eb-t nyert egyéniben. Aztán Simóka visszavonult, Fürit megműtötték, így egyelőre még nyitott, ki szerezheti meg Vörös mellett a másik pekingi kvalifikációs helyet. Jönnek ugyan a fiatalok, de ahogy látom, csak az olimpia után érnek be.” Kulcsár is úgy véli, bár papíron a berlini világbajnokság az idei legfontosabb viadal, a rigai Eb sikere hasznosabbnak tűnik.
A felkészülés mindkét nemnél hasonló menetű: előbb e hét végétől meleg égövi futó-úszó hangsúlyos edzőtábor Gran Canarián, majd februárban vívásra koncentráló barcelonai tréningek. Aztán már kezdődik is az idény.