Nusika

Lehet, kissé sokat foglalkoztam a témával, de közelmúltbeli rémálmomban közintézmény voltam, s a „reform” örve alatt előbb részeimre szedtek, majd újra, máshogy összeraktak, végül egy postaládánkba dobott levél útján megszüntettek a költségminimalizás oltárán. Pedig becsszóra jól és rendeltetésszerűen működtem, eleget tettem házastársi és apai kötelességeimnek, elvégeztem a munkám, hiába… Verejtéktől csatakosan, mégis megkönnyebbülve ébredtem, ám az álmot a napi hírek nem engedték feledni. A napokban például az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium közleményben tudatta, hogy „a tárcához tartozó sport-szakállamtitkárság háttérintézményei – költségtakarékossági okokból – összevonásra kerültek, így a korábbi Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet, a Nemzeti Sportközpontok és a Nemzeti Sportmúzeum irányítása az év elejétől az új szervezet hatáskörébe tartozik.” Ezt ismerjük az élet más területéről, mint a megszüntetés – pardon, a reform – előszelét, de minden rosszat ellensúlyoz a trendi mozaiknév: NUSI, azaz Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet.
Szóval költségtakarékosságból elvégeznek egy öszszevonást, aminek semmi értelme. A fű lenyírásának az egyre csökkenő területű állami tulajdonú sportpályákon vajmi kevés köze van az utánpótlás-neveléshez, a módszertani kutatáshoz vagy éppen a sporttörténeti kiállításokhoz. A sportmúzeum öt szakalkalmazottal működik évi húszmillió forintból, ezen kellene spórolni? A NUPI-n már lehet, főképpen a rajta keresztülfolyó milliárdos nagyságrendű pályázati és egyéb pénzeken. S ha valaki úgy gondolná, rosszmájú vagyok, jó tudnia, a hírek szerint a két intézmény részjogköreinek megmaradására ugyan ígéretet tettek, ám az ehhez szükséges önálló alszámla létesítését (hogy a pénzek ne keveredjenek) nem engedik. Vajon miért?
A NUSI-nak egyébként ifjabb Török Ottó lesz a főigazgatója, aki kellemes fiatalember. Ősszel beszéltem vele, ő volt az Olimpiai Központok vezetője, s ebbéli minőségében csodálkozott, hogy a Puskás-stadion hiányos gyepszőnyege nem felelt meg a magyar futballválogatottnak. Apja és nagybátyja (Török Ferenc) az öttusa olimpiai érmesei, és a hazai sportirányításból is kivették a részüket. Ráadásul az én apámmal játszottak, gyerekeskedtek együtt Csillaghegyen, szóval az új igazgató tényleg közel áll a szívemhez. Ettől még nem értem, hogy – mint azt a miniszteri közlemény tudatta – a Bánki Donát Műszaki Főiskolán szerzett diplomájával milyen tanácsokat ad majd a NUPI eddigi főigazgatójának, Szabó Tamás egyetemi magántanárnak vagy a sportmúzeumot vezető Szabó Lajos történész-kandidátusnak.
Ez persze legyen az ő dolga, az állami vezetésé pedig az, hogy a személyi és intézményi változtatásoknak értelmet adjon. Elbert Gábor szakállamtitkár szerint százmilliós összeget lehet spórolni ezzel az összevonással, amit kötve hiszünk. A költségtakarékosság ráadásul a sportirányítás más területein a jelek szerint nem olyan sürgős, sőt az óév utolsó napjaiban nevezte ki Lamperth Mónika miniszter asszony Ábrahám Attilát, a Nemzeti Sporthivatal volt elnökét a munkáját segítő sporttanácsadó testület élére. Ábrahám ezzel párhuzamosan visszavonta a NUSI főigazgatói posztjára benyújtott pályázatát… Ha Lamperth Mónikának tanácsra van szüksége, miért nem fordul a saját szakállamtitkárságához? Segítünk neki: 1054 Budapest, Hold utca 1., központi telefonszám: 301-9100.
A tanácsadó grémium további tagjait januárban nevezi ki a miniszter asszony. Kíváncsian várjuk, a költségtakarékosság jegyében.