Thierry Sabine éppen három évtizede tévedt el az Abidjan– Nizza-ralin. Ha ez Nizza tengerparti fövenyén esik meg vele, a történet szóra sem érdemes, és ma aligha lenne Dakar-rali. A francia pilóta azonban a Líbiai-sivatagban veszett el, ami már komplikáltabb eset. Sabine végül előkerült, és ennek örömére kitalálta, hogy lehetne egy még rázósabb versenyt is rendezni – Párizsból Dakarba. 1978. december 26-án a Trocadero térről, átellenben az Eiffel-toronnyal, 80 autó, 90 motor és 12 kamion neki is vágott az embert próbáló távnak. A verseny aztán egyre jobban kinőtte magát. A ma kezdődő, 29. Dakar-ralin minden eddiginél több nemzet, 45 képviselteti magát; 185 autó, 245 motor és 85 kamion indul el a hosszú útra. Ahogyan tavaly is, Lisszabonból, mert a rajt csak 1994-ig járt alanyi jogon a francia fővárosnak. Egy év múlva már Granada–Dakar-ralit rendeztek, de már 1992-ben is újítottak, mert akkor Fokvárosba kellett eljutni. A mezőny ekkor nem is járt a szenegáli fővárosban, mint ahogy 2003-ban sem, amikor a rajt Marseille-ben, a cél pedig Egyiptomban, Sarm el-Sejkben volt. A név viszont védjegy, hivatalosan ekkor is Dakar-ralit rendeztek. A klasszikus Párizs–Dakar távot legutóbb 2001-ben tűzték ki. Sabine ekkor már régen nem volt az élők sorában, a fő szervező az 1986-os versenyen tragikus balesetet szenvedett, a helikoptere homokviharba került, és lezuhant. S ezen a ponton bizony azt is meg kell említeni, hogy maga a verseny is jó néhány áldozatot szedett az évek során.
A Dakar-rali krónikájában az autósok között a finn Vatanen a legeredményesebb, aki négyszer tudott nyerni, nem épp mostanában (1987, 89, 90, 91), és 54 évesen most is szerencsét próbál. A Volkswagen gyári csapatát erősíti mellette a tavalyi második helyezett, a dél-afrikai De Villiers és a kétszeres ralivilágbajnok spanyol Sainz is, mégsem a német istálló a favorit. A sivatagban az utóbbi évek tapasztalatai alapján a Mitsubishik futnak a legjobban. Tavaly a francia, egykori alpesi síző világbajnok Alphand koronáztatott meg, az előző két évben pedig honfitársa, a korábban motorral hatszoros győztes Peterhansel. És az idén is ők az esélyesek. A német Kleinschmidt ezúttal egy BMW-ben ül, most legfeljebb jó helyezésre számíthat, de róla illik szólni, hiszen 2001-ben ő lett a Dakar első és eddigi egyetlen női győztese. (S bár akkor ő is egy Mitsubishit vezetett, ami már eleve félsiker, a másik felét semmiképpen ne vegyük el tőle.) A motorosok között a KTM egyeduralkodó, a kérdés itt igazából az, hogy vajon a címvédő spanyol Coma a KTM-Repsol vagy a 2005-ös győztes francia Despres a KTM-Gauloises nyergében lesz-e jobb. Vagy esetleg egy másik spanyol, Puyol (KTM-Gauloises) nyer.
Ami a magyar kontingenst illeti és először az autós indulóinkat, a Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Antara), a Palik László, Darázsi Gábor (Nissan), a Kis Sándor, Czeglédi Péter (Nissan) és a Kristóf Márton, Simon Péter (Bowler) duókért szoríthatunk. Szalay a legrutinosabb, neki az idei már a kilencedik Dakar-ralija lesz. Négyszer célba is ért, az előző évben a 29. helyen, 2005-ben 21. volt. Palikék két éve nem kis meglepetésre a 18. helyen zártak, ez az eddigi legjobb magyar eredmény, tavaly viszont már a második szakaszon kiestek, miután felrobbant az autójuk motorja. Legutóbb Kisék is pechesek voltak, a verseny felénél beléjük rohant a francia Belmondo, és örülhettek, hogy ép bőrrel megúszták a kalandot. A folytatást azonban elfelejthették… A motorosok között most három merész honfitársunk, Kátai Péter, Hemann Henrik és Dési János próbál szerencsét. Mindhárman KTM-mel mennek, de ezek a kétkerekűek természetesen nem ugyanazok a legújabb fejlesztések, mint amelyeken Coma és Despres ül. S a mezőnyben akad három magyar kamionos egység is: a Darázsi Zsolt, Laklóth Aladár, Szalai Norbert (MAN), a Szaller Zoltán, Pócsik László, Pavel Fasko (MAN) és a Szobi Balázs, Jobbágy Ákos, Éder Attila (MAN) trió próbál meg valahogy elvergődni a szenegáli fővárosba.
Majd csak január 21-én derül ki, hogy ez kinek sikerül.
Megható pillanatokat élt át Kapu Tibor Houstonban
