Pekingi cél álszerénység nélkül

S P O R T L Ö V É S Z E T Mindeddig csupán két magyar versenyző, a sportlövő Sidi Péter és Gerebics Roland szerzett kvótát a 2008-as pekingi ötkarikás játékokra. Mint látszik, a sportág jól áll, kirakatembere, az athéni olimpiai bajnok, sydneyi bronzérmes Igaly Diána viszont rosszabbul, hiszen 2006 számára sok minden miatt kudarcnak bizonyult. Ám az idén a jelek szerint megoldódnak lőtérgondjai, s ő újra maximálisan a győzelemre koncentrálhat. Ez be szokott jönni.

Sidi Péter a müncheni Világkupa kisöbű sportpuskás fekvő számának megnyerésével, Gerebics Roland pedig a zágrábi világbajnokság dupla trapos bronzérmével szerzett tavaly pekingi ötkarikás kvalifikációt, a magyarok közül elsőként. Ám a sportág ikonja, Athén olimpiai arany- és Sydney bronzérmese, Igaly Diána 2006-ban a zágrábi vb-n 22., a maribori Eb-n 12. lett, ez tőle és a kvótához is kevésnek bizonyult.
– Athén magyar olimpiai bajnokai közül legutóbb a birkózó Majoros Istvánról hallottunk, aki szilveszterkor jó pénzért K–1-ben verette meg magát Japánban. Ön nem tervez valami hasonló, bulváros jellegű nagy dobást, komoly bevételt hozó párbajt vagy bérvadászatot? – kérdeztük a skeetlövő klasszist.
– Röviden azt mondanám: nem. Hosszabban pedig azt, hogy amíg élversenyző vagyok, illetve annak tartom magam, addig biztosan nem megyek bele ilyesmibe, már csak lelki alkatomnál fogva sem. Maradok Igaly Diána, a sportoló, az édesanya, a feleség, anyukám lánya, szóval én magam.
– Most jöjjenek a komoly dolgok. 1998-ban és 2002-ben egyaránt megnyerte a vb-t, s így két évvel az aktuális olimpia előtt – ahol aztán kiválóan szerepelt – máris kvótát szerzett. 2006 ehhez képest maga a teljes csőd, nem úgy a sportágnak, amely már két kvalifikációval jelentkezett Pekingre.
– Utóbbi nagy dolog, borzasztóan örülök neki, a sportlövők bizonyították, hogy lehet rájuk számítani. Ami meg engem illet, tényleg megszokhattuk, hogy hamar kvótát szereztem, de ez nem bérelt hely. Én is emberből, mégpedig érzékeny emberből vagyok, s idegi-technikai sportról lévén szó, a tavalyi problémáim rányomták bélyegüket a teljesítményemre. Persze ha nincs gond a lőtérrel, és maximálisan tudok edzeni, sem biztos, hogy sikerül elérnem a célt. Hozzáteszem, nemcsak külső okok miatt, hanem rajtam is múlott, hogy az történt, ami. Ám bízom benne, hogy megoldódik a helyzet, a megszokott helyen és időben tudok majd készülni, másfél hónap múlva pedig már jönnek a kvalifikációs versenyek.
– Tavaly végigedzette a fél országot, igazi otthona nem volt. Most újra lesz?
– Kár lenne elkiabálni, de a budaörsi önkormányzat tagjaitól ígéretet kaptam erre. Nem taglalnám részletesen a tavalyi esetet, legyen elég annyi, hogy a közigazgatási hivatal jogellenesnek minősítette azt a nyári csendrendeleti határozatot, amely korlátozta lehetőségeimet. Erről még nem kaptam hivatalos értesítést, de ha megérkezik, viszszaállítják az eredeti állapotot, s újra tudok majd napi öt órát készülni, tíztől háromig. Eddig sem zavartam senkit, ezután sem fogok.
– Miért változott meg az önkormányzat magatartása?
– Mert ősszel megváltozott az összetétele is, így már sokkal segítőkészebb az irányomban. De kérem, senki se keressen e mögött politikát, jómagam politikamentes sportoló vagyok, aki Magyarországot képviseli a versenyeken, s ez így marad a pályafutásom végéig. Aki nem bánt, az már segít, bármelyik oldalon is áll.
– Szóval akkor ahogy megjön a hivatalos papír, irány a lőtér?
– Nem egészen, hiszen a hazai időjárás nem engedi ezt, évek óta januárban töltjük az aktív pihenőnket, ami igazából kényszerszünet. Ezúttal viszont tényleg pihenek, a párom a születésnapomra meglepett egy bő egyhetes közös nyaralással. Pontosabban teleléssel, mivel Magyarországon maradunk. Nem is tudom, mikor mentem így el utoljára szabadságra.
– S mikor kezdődik a szakmai munka? A múlt heti, 2007-es sportköltségvetést érintő megbeszélésen is elhangzott a neve a külföldi edzőtáborozások szükségessége kapcsán.
– Igen, úgy néz ki, kapunk ötszázezer forintot, amiből februárban el tudunk menni Lonatóba, és valószínűleg még egy helyre tréningezni jó körülmények között.
– Mindez mire lehet elég idén?
– Álszerény lennék, ha azt mondanám, nincs esélyem megszerezni a pekingi kvalifikációt. Ha szerencsém van, ehhez nem is kell megnyerni a négy Világkupa-verseny valamelyikét, az Eb-t vagy a vb-t, hiszen olyan is előttem végezhet, akinek már van kvótája.
– A magánéletbeli tervek menynyiben változtak?
– Ha a gyermekvállalásra gondol, az olimpia utáni évet erre szántuk, de nem jött össze. Most tudjuk, mi a helyzet, s nem mondtunk le róla. Ám a fő cél Peking.