Repedt hímes tojás

K Ü Z D Ő S P O R T O K Majoros István újév napján hazaérkezett Japánból, tegnap pedig a kórházból is hazaengedték. A diagnózis homloküreg-gyulladás és orrcsontrepedés, és ez utóbbi szoros összefüggésben van azzal, hogy olimpiai bajnok birkózónk részt vett a küzdősportok hagyományos szilveszteri oszakai gáláján, a K–1 Dynamite-on. S itt az egyik legrettegettebb japán harcos, Norifumi „Kid” Jamamoto ellen állt ki a ringben, aki előző ellenfelét négy másodperc alatt ütötte ki. Majoros 3:46 percig kihúzta.

Hogy telt a kétségkívül formabontó évbúcsúztatója?
– Az biztos, hogy így még nem szilvesztereztem. A rendezés hibátlan volt, a hangulat pedig elmondhatatlan. Tűzijáték, füst, és a csarnokban, ami jóval nagyobb, mint a Papp Lászó-aréna, egy szabad hely sem akadt. A meccsemen elég csúnyán összevertek, de ez most nem is számít annyira…
– Kezdjük az elején, onnan, hogy meghívták a japánok.
– Mintegy másfél hónappal ezelőtt kerestek meg. Mindig is érdekelt a K–1, főleg az MMA szabályrendszer, amelyben a földharc is engedélyezett, továbbá anyagilag jó ajánlatot kaptam, így aztán belevágtam. De konkrét összeget nem mondanék.
– Hogyan készült fel a meccsre?
– Két volt birkózótársam segített, akik járatosak az efféle küzdősportokban: Cifferszky Ákos és Hegedűs István; utóbbi ki is jött velem Oszakába. Sajnos, a másfél hónap felkészülés nem lehetett elegendő, ráadásul olyan ellenfelem volt, aki az egyik legjobb, az MMA-ban eddig minden meccsét megnyerte. Tudtam, hogy kevés esélyem van a győzelemre, de azért elszántan, nem feltartott kezekkel mentem be a ringbe. Így is bejött a papírforma, mert ez a Jamamoto nagyon kemény gyerek.
– Inkább ütött vagy rúgott?
– Ütött is meg rúgott is. És nem kicsiket. Volt olyan pillanat, hogy miután eltalált, hirtelen nyolc japán gyereket láttam velem szemben…
– A birkózótudásának ezek szerint nem sok hasznát vette.
– Hát, nem. Ha csak birkózni lehetett volna, akkor kitépem az ellenfelem kezét, és beleszúrom a hátába; komolyra fordítva: akkor én nyertem volna. Így viszont az orrom látta a kárát a mérkőzésnek.
– Eltört?
– Annyira nem vészes, csak megrepedt a csont. Jobban aggaszt, hogy a röntgen kimutatta, homloküreg-gyulladásom van. Ezt persze nem Japánban szedtem össze, hanem még itthon, korábban. Az biztos, hogy most egyelőre a birkózóedzéseket sem kezdhetem el.
– Erre visszatérünk, de maradjunk még a gálánál. Az interneten olvastam, hogy olimpiai bajnokként nagy tisztelet övezte Japánban. Ebből mit érzett?
– Ha az ellenfelem nem is, a rendezők úgy bántak velem, mint a hímes tojással. De a nézőkre is csak a legjobbakat mondhatom, a bemutatásnál megtapsoltak, szerintem senkinek nem jutott eszébe, hogy kifütyüljön. S bármikor kimentem a hotelből az utcára, ha százan nem rohantak le azonnal, akkor senki se.
– Ilyen népszerű lenne arrafelé?
– Valószínűleg annak köszönhetően, hogy már Magyarországra eljött hozzám egy japán televíziós stáb bemutatni, ki is vagyok, és a gála előtt mindennap leadtak egy ötperces filmet rólam a tévében.
– Az újév hol érte?
– A szállodában, de a japánok újéve nem hozott lázba, nekem itthon köszöntött be az új esztendő, amikor a menyasszonyommal koccintottam.
– S akkor nézzünk előre 2007-re: lesz folytatása is a K–1-es pályafutásának?
– Nem tartom kizártnak, hogy igen.
– S mi lesz a birkózással?
– Most három hétig pihenek, a homloküreg-gyulladással nem akarok játszani. Utána viszont elkezdem az edzéseket, és ha nem jön valami sérülés, akkor megcélzom a pekingi olimpiát.