Bár három kategóriában rendezik meg a versenyt, a legnagyobb figyelem természetesen mindig az autósokon van. Az idén négy magyar kettős állt rajthoz, de a Kis Sándor, Czeglédi Péter (Nissan) és a Kristóf Márton, Simon Péter (Bowler) duók menet közben műszaki problémák miatt kénytelenek voltak feladni a versenyt. A Palik László, Darázsi Gábor (Nissan) és a Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Antara) kettős viszont sikeresen célba ért, előbbi a 27., utóbbi a 35. helyen. Az eddigi legjobb magyar eredmény tehát továbbra is Palikék két évvel ezelőtti 18. helye, s mivel a televíziós kommentátor tavaly már az európai szakaszon kiesett, az idén érthetően óvatos volt, még a vasárnapi 93 kilométeren is: „Hiába volt papíron rövid a szakasz, nekem pokoli hosszúnak tűnt. Olyan óvatosan vezettem, amennyire csak lehetett, az sem érdekelt, hogy az utolsó napon csak kilencvennegyedikek lettünk. Nem akartam kockára tenni mindazt, amit az eltelt több mint két hétben elértünk” – fogalmazott a hatodik Dakarján részt vevő pilóta, aki már a kezét is törte Afrikában, de az idén csak a féltengelyét, s abból sem lett nagyobb baj: „Akkor sem kellett megállni szerelnünk, a sérült autóval simán kijöttünk a szakaszról. Rendre világosban értünk be a táborba, talán egy alkalommal kellett felkapcsolnom a lámpákat a sötétedés miatt, és mindössze egy defektet kaptunk. Még nekem is hihetetlenül hangzik… Minden úgy alakult, ahogy elterveztük, ezért hálával tartozom a csapat tagjainak. A fiúk tökéletesen felkészítették az autót, ennek köszönhető, hogy Gáborral mindennap kialudhattuk magunkat. Szellemileg iszonyatosan elfáradtunk, de fizikailag bírtuk a tempót, ami a srácok érdeme is.”
Szalay Balázs már a kilencedik Dakar-raliján vett részt, és ötödször ért célba. Az első sikeresen teljesített viadal nagyon nehezen jött öszsze neki, négy évet kellett rá várnia, az utóbbi négyet viszont sikeresen abszolválta. A vasárnapi szakasz már élményautózás volt Szalayék számára; ahogy mondják, nincs annál nagyobb boldogság egy terepralis számára, mint amikor felgurulhat a Rózsaszín-tó partján felállított céldobogóra.
„Elégedett vagyok, mert a csapatunk százszázalékos volt. Nemcsak mi értünk célba, hanem a Darázsi Zsolt által vezetett versenykamionunk is, amely a legjobb eredményt érte el a magyar indulók közül, és Kátai Péter is a mi színeinkben szerezte meg a valaha volt legjobb magyar motoroseredményt. Külön öröm, hogy a regionális gárdánk is sikeres volt: Jaroslav Katrinak kilencedik helye óriási eredmény – jegyezte meg Szalay. – Most néhány hét pihenő következik, aztán elkezdjük a felkészülést a következő Dakar-ralira…” – tette hozzá.
A motorosoknál az említett Kátai Péter (KTM) az egy évvel ezelőtti, combcsonttöréssel végződő kalandja után a 20. helyen zárt, s mint mondja, sokat változott tavaly óta. Már nem olyan agresszív, nem akarja minden egyes méteren kihozni magából a maximumot. Rájött, hogy a Dakaron az a siker titka, ha az ember tartalékolja az energiáit az igazán nehéz pillanatokra. Hermann Henrik (KTM) egy ilyen pillanatban adta fel a versenyt: az autók egyszerűen letolták a pályáról, s nem tagadja, nagyon megijedt, amikor a sziklák között bukott. Dési Jánosnak (KTM) is volt félnivalója: a sivatagban menthetetlenül lerobbant a motorja, és a semmi közepén kellett töltenie az éjszakát.
A kamionosoknak már csak azért is jobb dolguk van, mert hárman ülnek egy fülkében… Mindhárom magyar egység kiválóan helytállt: a Darázsi Zsolt, Szalai Norbert, Laklóth Aladár (MAN) trió a 17., a Szobi Balázs, Éder Attila, Jobbágy Ákos (MAN) a 19., a Szaller Zoltán, Pavel Fasko, Pócsik László (MAN) a 27. lett. Darázsi Zsolttal a Rózsaszín-tó partján rendezett ünnepség talán feledtette a bosszúságot, hogy előző nap Tambakundában a kempingágya alól ellopták a nadrágját és a versenyzőcipőjét. Jövőre talán viszontlátja valakin.
Megható pillanatokat élt át Kapu Tibor Houstonban
