Szeged a viszonyítási pont

K A J A K - K E N U Az előző két olimpián, Sydneyben és Athénban a teljes magyar csapat megítélését jelentősen befolyásolta kajak-kenusaink szereplése. A tavalyi világbajnokság alapján e helyzet Pekingben sem fog megváltozni. Az olimpiai számokban megszerzett hat szegedi arany megismétlésének még a reménye is önámítás, háromban azonban csupán a női szakágra alapozva is bízhatunk. Bár még csak 2007-et írunk, annak is a legelejét, a sportágban már mindenki Pekingre készül – ez évnyitó sorozatunk kajak-kenuval foglalkozó írásából is érződik. A legfontosabb szempontokról Angyal Zoltán szövetségi kapitányt kérdeztük, aki a siker érdekében megváltoztatta az immár több évtizedes válogatási rendszert.

Kissé leegyszerűsítve az új rendszert, idén nem a válogatókon kerülnek ki a legjobbak, és alakul ki a csapat, hanem azt előre kijelölte, s a különféle versenyek azt a célt szolgálják, hogy kiderüljön, a kiválasztottak érdemesek-e a bizalomra. Mi indokolta az új felfogást?
– Amikor 2004-ben nekivágtunk a négyéves ciklusnak, arra kellett törekednünk, hogy 2006-ra lényegében kialakuljon a pekingi társaság. A tavalyi világbajnokság engem arról győzött meg, hogy a jelentős többség megtalálta a helyét, az ott indult egységek Pekingben jó eséllyel vehetik fel a küzdelmet. Ám ebben a válogatottban is akad kockázat. A húzóemberek közül jó néhányan igencsak meghaladták a harminc évet, nem szabad őket túlhajszolni. Arra törekedtünk, hogy az év során minél kevesebbszer kelljen csúcsformában versenyezniük, s lehetőség szerint már az idei világbajnokságon megszerezzük a szükséges számú kvótát az olimpiára. Ezért a tavalyi vb-csapat tagjainak nem kell részt venniük a hazai válogatókon, ha a szegedi Világkupán (Vk) és az Európa-bajnokságon is az első három között végeznek. Ám ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy kívülről ne lehetne bekerülni e keretbe. A Vk-t megelőző első hazai válogató győztesei B egységként szintén indulhatnak Szegeden, s ha ott legyőzik a védett A egységet, akkor máris átvehetik a kedvezményt.
– Néhány problémás esetre előre borítékolhatóan lehet számítani. Szembetűnik, hogy ugyanolyan előnyt élvez az, aki világbajnok lett Szegeden, mint aki még a döntőbe sem jutott el. Nem túlzás például Benkő Zoltánt ekkora előnyben részesíteni Vereckei Ákossal szemben?
– Ezen én is gondolkoztam, de egy-két ember miatt hiba lett volna az egész, szerintem valamennyi versenyző érdekét szolgáló rendszert elvetni. A férfi kajak egyesben itthon Benkő és Vereckei különversenyére lehet számítani. Ha Ákosnak két héttel a Világkupa előtt gondot jelent a hazai győzelem, akkor a nemzetközi mezőnyben nem számíthat babérokra. S mivel négyesben ő is védettséget élvez, nem okoz elviselhetetlen terhet neki, hogy a szólóban rajthoz álljon.
– Ugyanez az eset áll fenn női egyesben is. Ahol Benedek Dalma élvez védettséget, de várhatóan Kovács Katalin és Janics Natasa idén már nem mond le az egyéni indulásról.
– A válaszom is ugyanaz. Sőt, a válogató nekik jó kis bemelegítés. Ha pedig egyesben vissza akarnak térni, akkor úgyis meg kell küzdeniük egymással, s ezen jobb minél hamarabb túlesni.
– Kovács és Janics idén is több számot fog halmozni, de nem úgy, mint tavaly. Előfordulhat, hogy az olimpiai távon, ötszáz méteren egyikük mindhárom egységben kivívja a helyét. Ön nem korlátozná ezt a terhelést?
– Nincs rá okom. Ők már tényleg többször bizonyítottak, ráadásul a világbajnokságon a négyes döntője szombaton, az egyesé és a kettesé pedig vasárnap lesz.
– Az előzetes csapatkijelöléssel egyúttal mintha arra késztetné a versenyzőket, hogy a tavalyi számaikban induljanak. Az újabb ötleteket, mint például Kammererét, miszerint kacérkodik vele, hogy visszaül a négyesbe, nem támogatja?
– Nem tagadom, valóban úgy látom, a csapat szempontjából az az előnyös, ha zömében megmaradnak a tavaly kialakult egységek. A férfi kajakos szakágat nézve most minden hajónk erős. Ha Kammerer és Kucsera mondjuk Benkővel és Vereckeivel alkotna négyest, akkor az egyesek és a kettesek nagyon sebezhetők lennének. Megtiltani, persze, ennek ellenére nem tudok semmiféle új próbálkozást, csak meggyőzni az érintetteket, hogy a szegedi eredményekre alapozzanak. Azok ugyanis azt mutatják, jó irányban haladunk.