Nem viszi magával az utcanévtábláját

A S Z T A L I T E N I S Z Asztaliteniszben ő maga a velünk élő történelem, és nem csak azért, mert páratlan karrierjét még a Tolnai Vörös Lobogó nevű egyesületben kezdte. Bátorfi Csilla már 17 évesen, 1986-ban egyéni Európa-bajnok lett, aztán még nyolc Eb-aranyat nyert, a német Langweiddel háromszor volt BEK-győztes, és az Augsburg melletti kisvárosban utcát neveztek el róla. S bár a Bundesligában játékos-edzőként az idén is remek a mérlege, úgy érzi, eljött a váltás ideje: nyártól az olasz női válogatott edzője lesz.

A Langweid az idén is bejutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, a Bundesligában a második helyen áll, anyagilag mégis megrendült a helyzete. Mi történt?
– Áttételesen az a baj, hogy az Augsburg futballcsapata feljutott a Bundesliga másodosztályába. Már nem pingpong-, hanem fociőrület van nálunk, és a szponzorokat is ez kerítette a hatalmába. Tavaly is akadtak gondjaink, most viszont az egyesület már a tartalékait éli fel, és a Langweid mindig fair volt, soha nem rizikózott. Lehet, hogy jön egy megmentő, de a vezetők nem akartak hitegetni bennünket; azt mondták, ha valakinek jobb ajánlata van, az nyugodtan fogadja el.
– Akkor is elmenne Olaszországba, ha a Langweidben marad a stabil háttér?
– Valószínűleg igen. Tizenöt év után már nekem is szükségszerű volt a váltás, és talán a csapatnak is. Másrészt nagy kihívás, hogy az olasz válogatott egyik edzője lehetek, és az egyik éljátékos, Stefanova felkészítéséért külön felelősséggel tartozom. Július 1-jétől új korszak kezdődik az életemben.
– Az ütőt sem kellene feltétlenül letennie. A Bundesliga honlapján azt találtam, hogy az idei szezonban egyéniben tizenhat győzelme és öt veresége van, és ezzel a mutatóval csapata legjobbja, hajszállal Tóth Krisztinát is megelőzi. A párosuk pedig tizenkét mérkőzésből tizenegyet megnyert.
– A statisztikából nem derül ki, de elárulom, hogy ezeken a csapattalálkozókon Kriszti úgymond „fent” játszik, vagyis erősebb ellenfelekkel. Persze, örülök, hogy nekem is elég jól megy a játék, és a Bundesligában még biztosan megállnám a helyem egy ideig. Ám fogalmazzunk úgy, az én szintemen tulajdonképpen már akkor visszavonultam, amikor lemondtam a válogatottságról.
– Pár éve, egy önről írt könyvben úgy fogalmazott, hogy nincs különösebb hiányérzete a pályafutását illetően. Ezt tartja most is?
– Tulajdonképpen igen, és őszintén mondhatom, elégedett vagyok azzal, amit elértem. Úgy gondolom, hogy kihoztam magamból a maximumot.
– Ha a sok siker közül néhányat kiemelhetne, melyek lennének azok?
– Hármat említek: az első Eb-aranyamat, amit egyéniben nyertem, párosban a sydneyi olimpiai negyedik helyünket Krisztivel, a langweidi évekből pedig az első, 1997-es BEK-győzelmünket. Akkor a döntőben egyébként éppen a Statisztikát vertük meg, ami nagyon nagy szenzáció volt, nem mi számítottunk az esélyesnek.
– A sydneyi bronzmeccsen egészen drámai körülmények között maradtak alul egy koreai párossal szemben, a döntő szettet 21-19-re elveszítve. Emiatt nincs néha álmatlan éjszakája?
– Az nincs, elég sok nagy csatát megéltem már. De ha valami hiányérzetem van, az mégiscsak az olimpiai érem, mert ez tényleg megkoronázása lehetett volna a karrieremnek.
– Annak mi lehet a magyarázata, hogy a kilenc Eb-aranya közül csak egy született egyéniben, a legelső? Holott például a TOP 12 viadalt háromszor is megnyerte.
– Jó kérdés… Talán túlságosan nyomasztott, hogy már 17 évesen sikerült győznöm, de mondhatnám, hogy a csapatversenyeken sokszor „kijátszottam” magam, ott veretlen maradtam, és az egyénire fejben elfáradtam. Nem tudom… Így alakult. Jobb lett volna többször megnyerni az egyénit, de azért így is szép, amit elértem.
– Ejtsünk még szót arról az 1997-es BEK-győzelemről is, mert azután neveztek el egy kis utcát önről Langweidben. Messze lakik a Bátorfi Csilla Wegtől?
– Langweid nem nagy település, itt minden közel van.
– S a nyáron Olaszországba egészen pontosan hova költözik majd?
– Verona mellé, Castelgoffredóba, ott található az olaszok nagy pingpongközpontja.
– Visz magával emlékbe egy utcanévtáblát?
– Ááá, dehogy. Már csak azért sem, mert nem végleg költözöm el, a langweidi lakásomat megtartom. Túl sok minden köt már ide.
– A kötődés még erősebb is lehetne. Ahogy jó néhány kínai játékos, úgy bizonyára ön is megkaphatta volna a német állampolgárságot.
– Ez soha nem fordult meg a fejemben. Én mindig a magyar színekben akartam játszani, a tizenöt év alatt annak pedig még csak utána se néztem, hogy a kettős állampolgárság miként működik.

Tóth: Kroppach. Az ötszörös Európa-bajnok Tóth Krisztina sem marad Langweidben. Bár hívta a francia Montpellier, a következő szezonban is a Bundesligában szerepel, egy másik német élcsapat, a Kroppach színeiben.