Nem teher a kisebb súly

S Ú L Y E M E L É S A 2003-as vancouveri súlyemelő-világbajnokságon, majd az athéni olimpián is csak a kínai világcsúcstartó előzte meg a 69 kg-os súlycsoportban, múlt héten viszont a strasbourgi Eb-n tizennégyen végeztek előtte – az 58 kg-ban. Ám a még mindig csak 26 éves Krutzler Eszter szülés és két esztendő kihagyás után visszatérve egyáltalán nincs elkeseredve, testsúlyával csak ereje csökkent; mint mondja, célja változatlan: kijutni a pekingi játékokra.

Olvasva a hírt, hogy az Eb-n az 58 kg-ban próbál szerencsét, először nyomdahibára gyanakodtunk. Ehelyett fitneszguruk és személyi trénerek állhatnak sorban önnél, hogy árulja el a titkot, miként lehet lefogyni tizenegy kilót…
– Valamivel még többet is leadtam, mert amikor a 69 kg-ban versenyeztem, hetven kiló fölött volt a súlyom. S csak öt nappal az Eb előtt dőlt el, hogy az 58 kg-ban indulok, nem pedig az ötvenháromban, mert ez a lehetőség is felvetődött. Mi több, igazából erre is készültem. Végül ötvenhat kilóval mérlegeltem, ami mutatja, hogy még az ötvennyolc kilós súlycsoportba sem erősödtem bele. A fogyásra nincs különösebb receptem. Mindössze annyi a magyarázat, hogy ha az ember leáll az edzésekkel, akkor az izomkötegek bizony gyorsan eltűnnek róla.
– Most hozzálát visszapakolni ezeket a kötegeket?
– Szó sincs róla. Maradok az 58 kg-ban, legfeljebb a 63 kg-os kategória jöhet még szóba, a hatvankilenc semmiképpen sem. Jelenleg az a feladat számomra, hogy az ötvennyolc kilóba erősödjek bele, és még sok munka vár rám.
– Mit szóltak a régi versenyzőtársai és a szakmabeliek, amikor meglátták Strasbourgban?
– A németek kétszeres olimpiai ezüstérmese, Marc Huster azzal állított meg, hogy „Eszter, tényleg te vagy az?!” És persze ő is azt kérdezte tőlem, hogy mi történt velem. Mondtam neki, hogy van egy csodálatos fiam, Botond, aki már tizenhat hónapos, és kicsit megváltozott az életem.
– Ha az athéni olimpia előtt száz egységet szentelt belőle a súlyemelésnek, akkor most mennyi ez a szám?
– Jó kérdés, maradjunk annyiban, hogy Botond mellett is tudok edzeni. Amikor még egészen kicsi volt, vittem magammal a terembe, de most már, hogy járni is tud, nem szívesen nézem, amint a súlyok között szaladgál. Így erről leszoktattam. Ám az belefér az életembe, hogy naponta kétszer elmenjek otthonról edzeni másfél-két órát.
– Az nem frusztrálja, hogy néhány éve még százhúsz kilót szakított, közel másfél mázsát lökött, most pedig a hetvenöt, nyolcvan, illetve a kilencven kilós súlyokkal birkózik?
– Kétségkívül szokatlan a helyzet, de egyelőre el kell fogadnom, és ez nem okoz problémát. Ha ezt nem tudnám feldolgozni, még rosszabb lenne. Az Európa-bajnokságra eleve úgy mentem ki, hogy tisztában voltam vele, nagy eredmény nem várható tőlem. Hosszú idő után ez volt az első versenyem, és tulajdonképpen csak annyi volt a célom, hogy megmutassam magam.
– A szeptemberi thaiföldi vb-n ennél nyilván több lesz a célja.
– Természetesen, hiszen szeretnék kijutni a pekingi olimpiára, és a kvótát jó lenne már a világbajnokságon megszerezni. Ám ha nem sikerül, akkor sincs minden veszve, mert még a jövő évi Eb is kvalifikációs verseny lesz.
– Most Strasbourgban 166 kg-os összteljesítménnyel zárt. A vb-re mennyit tervez?
– Minél többet! Konkrét számot inkább nem mondanék, mert még most lendülök bele, és magam sem sejtem, hogy egy új súlycsoportban mire lehetek képes. Lehet, hogy a vb-n már húsz kilóval többet emelek, mint most az Eb-n, de ezt azért előre nem merem megígérni. Csak azt, hogy minden tőlem telhetőt megteszek.