Szűk egyéves pihenője után Lékó három versenyen vett részt: a nyár derekán a kínai Ningpóban rendezett csapat-világbajnokságon (a magyar válogatott ötödik lett), szeptemberben a kieséses rendszerű Vk-n Hanti-Manszijszkban (hatalmas meglepetésre) már az első fordulóban kiesett, majd októberben a szintén oroszországi Szaratovban egy szupertornán (harmadikként végzett). Ezek az élmények még most is komoly hatással vannak rá.
„A csapat-vb-n saját magamnak is meglepetést okoztam a jó teljesítményemmel, hiszen fogalmam sem volt, a kihagyás után milyen formában sakkozom majd. Ezek után nagy reményekkel utaztam a Világkupára, ahol hihetetlenül szerencsétlenül jártam már az első fordulóban. Az első játszmában világossal közel álltam a győzelemhez, az időkontroll után az ellenfelem, Shankland testbeszéde arról árulkodott, hogy hamarosan feladja a küzdelmet. Ám megtalálta az egyetlen mentő lépést, nehézségek árán kiegyenlített, de a végén még tettem egy kísérletet a teljes pont megszerzésére. Bár ne tettem volna. Az a szörnyű egy ilyen játszmában, hogy négy órán keresztül jobban álltam, majd harminc másodperc alatt vesztésre rontottam” – kesergett Lékó.
„A szaratovi verseny összességében jól sikerült, egy-két partiban talán játszhattam volna élesebben, de a harmadik helyezésem így is megfelelő. Nagyon kimerítő túra volt, nem is annyira a sakkozás, mint az utazás miatt. Moszkvából oda és vissza is tizenhét órát vonatoztunk. Szekundánsommal, Balogh Csabával meg is állapítottuk, ezzel az egy úttal felülmúltuk a vonaton eddig eltöltött időnket” – beszélt a sakkozás mellékes élményeiről.
Lékót sokan bírálják azért, mert túlzottan biztonsági sakkot játszik, ő visszautasítja ezt a vádat: „Éppen azért hagytam ki majd egy teljes évet, hogy szélesítsem a repertoáromat, új utakat találjak. Ám ez nem olyan egyszerű, mint a kibicek gondolnák. Egyetértek Vlagyimir Kramnyikkal abban, egy sakkozónak azt a legnehezebb feldolgozni, hogy a munkájának a 98 százaléka kárba vész. Új változatok kidolgozással töltjük az időnk java részét, ám ezekre a lépésekre más is rájöhet. S ha megelőzik az embert, nincs lehetősége versenypartiban bevetni az új fegyvert, akkor akár hetek, hónapok fáradozása válik feleslegessé. Cristiano Ronaldónak nincs ilyen gondja mondjuk a szabadrúgás gyakorlásával, meccsenként átlagosan háromszor-négyszer mindig odaállhat a labda mögé.”
Sok sakkozóhoz hasonlóan Lékó is utálja a svájci rendszerű tornákat, viszont elismeréssel beszél a Magyar Sakkszövetségről, amely biztosítja a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy a csapatversenyeken erős magyar válogatott vehessen részt.
„Lutri az egész. Előfordulhat, hogy valaki az egész viadalt az élcsoportban verekszi végig, ám a végén kikap kétszer, s az első tízből is kipottyan. Más viszont éppen a hajrában nyer két meccset, s befut a dobogóra. Rengeteg múlik a sorsoláson, az Eb ráadásul csak kilencfordulós. Az orosz válogatott kiemelkedik a mezőnyből, az azeri, az örmény és az ukrán is a győzelemért száll harcba, ha bekerülünk az első hat közé, akkor nem beszélhetünk csalódásról. Polgár Judittal nyilván erősebb lenne a csapat, de szó sincs sértődésről, már tavasszal bejelentette, hogy az Eb-t nem tudja vállalni. A szövetség vezetésének köszönhetően újra jókedvűen, motiváltak jön mindenki a válogatottba. A világbajnokságon kevésen múlott az éremszerzés, kis szerencsével most pótolhatjuk a mulasztást.”
