Sikerév mint ugródeszka az olimpiára

„Előfordulhat, hogy a lányok sikerének az árnyékában fogunk meghúzódni.”

– A közelmúltból 1999, aztán 2001, 2006, esetleg 2009 kiváló idénynek számított a magyar öttusában. Ebbe a sorozatba 2011 is beleillik?
– Mindenképpen, hiszen nagyon hosszú versenyszakaszú, sikeres éven jutottunk túl. A felnőttek az érmek mellett szereztek négy olimpiai kvótát, de biztos vagyok benne, hogy még Gyenesei Leila, Demeter Bence és Tibolya Péter is kivívja majd a jogot, csak hogy legyen min gondolkodunk a két-két hely betöltése kapcsán. A vb-n és az Eb-n jól szerepeltünk, de a junior és az ifjúsági korosztályban is, látszik, hogy a mai menők mögött nagyon tehetséges utánpótlás áll. Amely minőségi, de szűk, ezért hivatalos tervként – veréssel fenyegetve – ösztönzőket dolgoztunk ki a szakosztályok számára, hogy tömegesítsenek. Ugyanis a miénk egy ellenféligényes sportág, viszont a középmezőny gyakorlatilag megszűnt. Mondjuk, ezzel nem vagyunk egyedül.

– Mégis mi magyarázza az idei kiugró eredményességet? Az új szabályok 2009-es bevezetésekor mi, magyarok, még a hagyományok védelmében berzenkedtünk a kombinációs számtól.
– Azóta viszont megemésztettük a kombájnt és stabilan jó teljesítményt tudunk benne nyújtani. Ez még Mojszejev kivételével az oroszokra, vagy a korábban villogó csehekre, Svobodára és Polivkára sem jellemző. A mieink stabilitása mögött az áll, hogy nálunk erős a sportág általános színvonala, más országokban nem feltétlenül menedzselnek több embert.

– 2010 mégis az átlagnál rosszabbul sikerült, 2011 viszont jobban. Miért?
– 2008 környékén többen visszavonultak, Balogh Gábor, Horváth Viktor, Kállai Ákos, Fülep Sanyi, s 2009-re a jó eredmények láttán az a kényszerképzetünk támadhatott, hogy megvalósult az őrségváltás. De nem, mostanra értek be, ebből a szempontból jókor jött a pofon tavaly Csengtuban a vb-n.

– Eddig mindkét nemnek van két-két kvótája a londoni olimpiára, épp annyi, amennyi egy nemzetnek lehetséges, de ön is jelezte, hogy továbbiakat vár. Hogyan zajlik a válogatás, van világos sémája?
– Én és az élet döntöm el többé-kevésbé elfogadható elvek alapján, ki indul majd Londonban. Előttünk van egy év, s arra is gondolni kell, hogy a társaságnak az olimpia után is együtt kell maradnia, dolgoznia, sértődés nem eshet. Az ideiek mellett számítanak a jövő évi vb és a Világkupa-versenyek eredményei. Természetesen már most is van elképzelésem, mai állás szerint például a mostani idényben a felnőttek és a juniorok között is kiválóan szereplő Kovács Saci ott van a csapatban, s reméljük, jövőre még jobb lesz. A cél egyértelműen a jó ötkarikás szereplés, a vb-t és az olimpiai előtt durván egy hónappal rendezendő Eb-t is ennek rendeljük alá. Lehet, hogy ezeken elkezdünk takarékoskodni a versenyzőkkel, mondjuk, váltóban nem a legjobbakat indítjuk el.

– Mi a londoni célkitűzés?
– A szokásos, a fiúknál éremszerzés, a lányoknál a dobogó közelébe kerülni. Bár az idei eredményeket, Kovács Saci vb- és Tóth Adri Eb-ezüstjét figyelembe véve előfordulhat, hogy a lányok sikerének az árnyékában fogunk meghúzódni.

– A 2011-es Év sportolója-választáson hová várja az öttusázókat?
– Ott kell lenniük az élbolyban, ez nekik is fontos elismerés lenne. A női és a férfi csapat, valamint egész éves eredménye alapján Kovács Saci esélyes a dobogóra.

– S a szövetségi kapitányoknál Pálvölgyi Miklós?
– Arról nem is beszélve...