Ilyés Ferenc csapatkapitány: „Lábbal nem bírtuk, érezhető volt, hogy nagyon fáradtak vagyunk. Ráadásul én megkaptam a harmadik kiállításomat, így onnantól annyi esélyem sem volt közbeavatkozni, mint addig.”
Ancsin Gábor: „Amikor az első félidő végén két gólt lőttem, bíztam abban, hogy innen tudom folytatni, de azt követően a kapufát találtam el. Persze nem ezen múlott, hanem sok mindenen. Ha ez nehéz mérkőzés volt, a horvátok elleni még sokkal nehezebb lesz, de erőt kel merítenünk, talpra kell állnunk, még akkor is, ha ebben a pillanatban szinte lehetetlen megmondani, hogyan sikerül majd.”
Amitől tehát játékosaink múlt pénteken, a franciák feletti diadal után tartottak, ismét bekövetkezett. A nagy lehetőség kapujában botlottunk, sajnos kétszer is. És ha e lehetőség jelzője a nagy helyett az egyedi, akkor ez még fájdalmasabb.
