Nem jut elődöntőbe férfi kézilabda-válogatottunk a szerbiai kontinensviadalon. A középdöntőben előzetesen leginkább verhetőnek tartott Szlovéniával szemben magát alázta szét a csapat. A mérkőzés krónikája ITT.
A nap első két mérkőzésén – Spanyolország–Izland 31–26, Horvátország–Franciaország 29–22 – eldőlt, hogy válogatottunk csak akkor juthat be az elődöntőbe, ha kedden pontot szerez a szlovénektől, szerdán pedig legyőzi a horvátokat. Természetesen illő módon kicsodálkoztuk magunkat azon, hogy az olimpiai, világ- és Európa-bajnok franciák ekkora verést kaptak, és mivel az éremcsatáról ezzel le is maradtak, egyik trófeájuk már biztosan oda, de a magyar csapat sorsa valamivel jobban foglalkoztatott bennünket.
Annál is inkább, mert a szlovének még mindig a 2010 júniusi vb-selejtező miatt forraltak bosszút ellenünk, cserekapusuk, Primoz Prost le is szögezte: „Most végre nyernünk kell. Már a magyarok ellen is abba a hibába estünk, mint itt, rendszeresen az Eb-n. Jól kezdünk, biztosan vezetünk, de a hajrára egyre pontatlanabbak leszünk, és kikapunk. Talán azért, mert addig túl sok energiát emésztünk el, de ez még egyszer nem ismétlődhet meg.”
E forgatókönyv elejétől mi is eltekintettünk volna, de a rivális folyamatosan vezetett: 6–3-ra, 9–5-re, a szünetben 13–12-re. A mieink szellemi és fizikai frissessége sem tért vissza a múlt heti szintre, talán az Izland által rájuk mért, vasárnapi ütés is bennük maradt. A kapuban az egész első félidő során egyetlen védett labdát regisztráltak, ami a látottak alapján is hihetetlennek tűnt. Ám az átlagnál jobb, sőt az erős átlagos teljesítmények elöl is hiányoztak, nem beszélve a három kiállítása után kirekesztett csapatkapitányról, Ilyés Ferencről. A vetélytárs eladott labdáival tálcán kínált még egy utolsó esélyt, ám ez csupán felzárkózáshoz, 26–27-hez vezetett, tovább nem. A szlovének végül 32–30-ra nyertek, a mieink pedig jobb híján keserveikről vallottak az interjúzónában.
Elsőként Mocsai Lajos szövetségi kapitány: „Csalódott vagyok, mondanom sem kell. A szlovének kezdetben sok mozgásukkal, szélre húzott akcióikkal vagy megkerültek minket, vagy ha ütköztünk, kiállítással bűnhődtünk. A második félidőben változott a kép, fel is zárkóztunk, a döntetlenhez is labdánk volt, de többször is ziccert rontottunk, sorsdöntő helyzetben például fejbe találtuk a kapust. Összességében az is igaz, hogy ilyen védekezés mögött ilyen kapusteljesítménnyel képtelenség nyerni, nem akarok hibáztatni senkit, de ez tény. Mint ahogyan az is, hogy a kulcsemberektől óriási javulásra lenne szükség, hogy a horvátokkal eséllyel vegyük fel a harcot.”
