Több, mint 8 ezer győri szurkoló álmodozott arról, hogy szerda este élőben lehet szemtanúja a Verebes-korszak újraéledésének a Bajnokok Ligája selejtezőjének második körében. A Pintér Attila eltiltása miatt ideiglenesen beugró Farkas József tehetetlenül szemlélte, hogy játékosai tele nadrággal szaladgálnak a gyors passzokkal operáló izraeliek között az első negyed órában. Hiába lankadt a kezdeti nyomás, a zöld-fehérek képtelenek voltak a szélen a védelem mögé kerülni, márpedig az ETO a hazai bajnokságban éppen itt verte meg oly sokszor ellenfeleit. Mindössze egyetlen életerős Varga-löketet jegyezhettünk fel az első játékrészben kapura lövés gyanánt. Akkor még nem gondoltuk, hogy az ETO ezzel el is lőtte minden puskaporát.
A Maccabi futballistái láthatóan gyorsabban gondolkodtak a pályán, tapadt hozzájuk a labda, és mivel a párharcok jó részét is ők nyerték, a Győr alig-alig birtokolta a játékszert. Egy ideig úgy tűnt, a sárga mezes vendégek megelégszenek a biztató, gól nélküli döntetlennel, de egy jobb szélről érkező labdát Barak Jicaki kapásból bevágott az addig bravúrokat halmozó Kamenar kapujába. Innentől papíron a kisalföldieknek kellett volna átvenniük a kezdeményezést, de nem egy esetben még a labdakezelés és az egyszerű passzok kivitelezése is túl nagy kihívásnak bizonyult számukra. Szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy a győriek a végére nem csupán szétesően, de tűz és átütőerő nélkül futkároztak a pályán. Bár hat perccel a vége előtt Lipták még így is „visszafejelhette” volna a meccsbe csapatát, mozdulata azonban méltó lenyomata volt a szerdai találkozónak.
Az utolsó percekben a Maccabi már macska-egér harcot játszott, és a sajtot is elvette áldozatától, mielőtt végzett volna vele. A kettő nullás hátrány még akár ledolgozható lenne, de annak a csapatnak, amelyik hazai pályán egyetlen egyszer találja el a kaput 90 perc alatt, kár ilyesmiről álmodoznia. Persze, a remény hal meg utoljára!
Visszavágó jövő hét kedden, Tel-Avivban.
BAJNOKOK LIGÁJA, 2. SELEJTEZŐKÖR, 1. MÉRKŐZÉS
