A húsz év alatt, amióta Taróczy Balázs, minden idők legsikeresebb magyar teniszezője teniszgálát szervez Budapesten, sok minden megváltozott. A játékosokkal élő személyes kapcsolatok után menedzserekkel kell tárgyalnia, a gazdasági válság a partnereket is óvatosabbá tette, és a közönség ízlése, elvárása is átalakult. A december 3-án sorra kerülő 6. Tennis Classics gála ezért más lesz, mint a korábbiak voltak.
– Mi jelent nagyobb kihívást? Versenyzőnek lenni vagy gálát szervezni?
– Az ember úgy lesz teniszező, ahogyan orvos vagy ügyvéd. Pályát választ, és teszi, amit tennie kell. Kis szerencsével olyan eredményeket érhet el, olyan szinten játszhat, és olyan közegbe kerül, mint én. A profi teniszbe. Óriási álom valósult meg ezzel. Az aktív pályafutás befejezése után választhat más területet is a teniszező, de én maradtam a jól megismert közegben. Ilyenkor három választási lehetőség marad. Vagy edző leszek, vagy klubot, iskolát alapítok vagy versenyt szervezek. Goran Ivanisevicnek voltam az edzője, kipróbáltam ezt is, de azért inkább a versenyek szervezése mellett maradtam.
Az idei Tennis Classics gálán igazán irigylésre méltó mezőny gyűlik össze december 3-án Budapesten. A fiatalok közül 30 éves spanyol David Ferrer a 4. (3. is volt már), a 28 éves francia Jo-Wilfried Tsonga a 8. (a legjobbja 5. volt), a 35 éves német Tommy Haas a 13. (volt már 2. is), a 28 éves ciprusi Marcos Baghdatis a 48. (de volt már 8. is) a hétfőn közzétett ATP-világranglistán. Tehát négy TOP 10 tudású teniszező csap majd össze.
A legendákat decemberben az ausztrál Pat Rafter és a svéd Mats Wilander képviseli. Wilander vezette a világranglistát, minden Grand Slam-tornán tudott győzni több alkalommal is, csak Wimbledon maradt ki a trófeagyűjteményéből (igaz párosban ott is győzött). Rafter is állt az ATP-lista élén, győzött Ausztráliában és az US Openen, valamint kétszer döntős volt Wimbledonban.
– Melyik a nehezebb?
– Egyértelműen versenyt szervezni. Játékosként az ember elsősorban önmagától függ és önmagáért felel. A versenyek szervezésekor az ember másokra is rá van utalva, ez nehezíti meg a munkát.
– Hogyan változott meg a szervezőmunka az elmúlt két évtized során?
– A sikeres szervezés alapja a jó időpont. A teniszezőknek elképesztően sűrű éves programjuk van, ők nem tudnak alkalmazkodni. A jelenlegi december elejei dátumot a jövőben szívesen hoznám még egy kicsit előrébb, november végére. A szezon például idén a november 13-15-e között megrendezendő Davis-kupa döntőjével zárul. Ezután kínálkozik lehetőség arra, hogy a legjobbak Budapestet is célba vehessék. Az időpont mellett kiemelten fontos még a jó kapcsolat. Korábban olyan játékosokat hívhattam meg, akikkel együtt játszottunk. Ma már menedzserekkel kell tárgyalnom, és így kevésbé komfortos a munka, de hasonlóan hatékony tud lenni. Minden évben elmegyek Párizsba a Roland Garrosra, hogy személyesen is megismerjem a teniszezőket.
– Úgy érzi, szükség van erre?
– Nekem igen. Tudom, hogy szeretik Budapestet, hogy az Aréna remek helyszín, szívesen jönnek; de nem árt, ha ők maguk is kimondják, és elkötelezik magukat. Ennek ellenére sem jön mindig össze az, amit együtt eltervezünk. Tsonga már két éve is közel állt ahhoz, hogy eljöjjön, Ferrert tavaly is reméltem már Budapestre. Most itt lesznek mind a ketten
– Vélhetően a közönség együtt fejlődött a gálákkal, de az igénye is változhatott. Érzett ilyet?
– Igen. Nekem külön figyelnem kell a közönség igényére. Tudnom kell, mikor kell változtatni. Most pont éppen ilyen átalakulást él meg a gála. Hiába élő legenda Björn Borg és John McEnroe, rájuk nem annyira kíváncsiak az emberek. Most fiatalok jönnek, szinte mindannyian az aktuális TOP 10-ből.
– Egy nagyszabású gála nem szervezhető meg támogatók nélkül. Ők hogyan változtak az évek során?
– A gazdasági válság érződik a támogatók döntésein is. De válság ide vagy oda, a gála támogatása nem csak gazdasági megfontolás eredménye. Kizárólag olyan partnereim vannak, akik maguk is szeretik a teniszt, szinte kivétel nélkül maguk is játszanak. Nekik is fontos a gála. Év közben is összejövünk egy szponzori tenisznapon.
– Ki volt az a teniszező, aki Budapesten a legnagyobb sikert aratta a közönség körében?
– A magyar közönség, de őszintén megmondom, az én személyes kedvencem is John McEnroe. Elképesztő kisugárzása van, félelmetes légkört alakít ki maga körül. Nem csak a pályán: elég, ha beül az autóba, máris mindenkiben tudatosul, hogy megérkezett. A pályán feszültséget áraszt, igazi küzdelemre vágyik. A közönség pedig szereti a drámát.
– Az idei gálán milyen „hatóanyaggal” hozza létre a drámát?
– A gála lebonyolításának rendszere biztosítja a nyílt harcot. A négy fiatal elődöntőt játszik majd, a vesztesek pedig a két „öreggel” kiegészülve párost játszanak tovább. Szerintem egyikük sem szeretne párost játszani majd. Hiába gála, harapni fognak, hogy védjék a presztízsüket. Mindig a győzelemre törekszenek, ez a vérükben van.
Végezetül egy kis ízelítő 2010-ből Mats Wilander és Ivan Lendl mérkőzéséből:
