„Natasa különleges eset, még ma is nagyon fiatalos. A keze pedig aranyból van. Hirtelen ötlettől vezérelve igazoltuk le novemberben. Megsérült a csupán tizenhét éves feladónk, Gerendeli Dóra, akit nem tudtunk pótolni. Igazából ez a sportág kritikája, a feladóképzés a legtöbb klubnak nagy adóssága. A keret nagy többségét most is fiatalok alkotják, csak néhány játékost szerződtettünk. Például Sós Nikit, akit hat éve a Vasastól eltanácsoltak. Mondanom sem kell, hatalmas elégtételt jelentett neki, hogy a Vasas ellen, a Vasas otthonában nyertük meg a döntőt. A maga huszonnégy évével ő a második legidősebb játékosunk.”
Kormos Mihály nem félti a röplabda jövőjét, állítja, a sportág biztos lábakon áll a városban. „A döntő második, hazai mérkőzésére 1900-an jöttek ki, Pestre annyian elkísérték a csapatot, hogy mindenki be sem fért a csarnokba. Jövőre el szeretnénk indulni, sőt kijelenthetem, elindulunk a Közép-európai Ligában, mert így hosszú távra lehetőséget, kihívást biztosíthatunk azoknak a gyerekeknek, akik az egyesületünkben kezdenek el sportolni.”
Kormos Mihály abban bízik, a röplabda még ennél is nagyobb hírnévre tehet szert Békéscsabán. „A város jelenleg Munkácsy Mihályról (az árván maradt festő itt nevelkedett, s tanult asztalosinasnak – a szerk.) és a kolbászról nevezetes. Remélem, hamarosan sokaknak a női röplabdáról is Békéscsaba jut eszükbe!”
Ennél magasztosabb végszót kívánni sem lehetett volna.
