Henni – Rudas, Kispéter – Kéri, Szabó, Lakat – Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor.
Sokan minden idők legjobb magyar klubcsapatának tartják az 1948–49-es NB I.-et nyerő Ferencvárost, amely 140 gólt szerzett a bajnokság 30 fordulójában – és csak 36-ot kapott, az egész mezőnyben a legkevesebbet, nagyrészt a hétfőn floridai otthonában élete 88. évében elhunyt Henni Gézának köszönhetően.
A magas termetű, atletikus képességekkel megáldott, filmszínész megjelenésű Henni mindössze öt évet védett a Fradi első csapatában – de micsoda öt év volt az 1945 és 1950 között! Henni 19 évesen lett a Fradi kapusa, a 13-szoros válogatott Csikós Gyulát szorította ki onnan.
„Öt éven át futballoztam együtt a nálam öt évvel fiatalabb Gézával a Fradiban, én 1941-ben kerültem a csapathoz, Géza 1945-ben – emlékezik a 93. évét taposó Rudas Ferenc, a legidősebb élő magyar válogatott labdarúgó. – Kezdetben Csikós Gyulával felváltva védtek, nem emlékszem már pontosan, összemosódnak az élmények. De azt tudom, hogy fantasztikus képességekkel megáldott kapus volt, ruganyossága párját ritkította, s mivel nem volt egy visszahúzódó típus, gyakran meg is csillogtatta kivételes adottságait. Az emlékezetes 1947-es közép-amerikai túránkon, amelyre Puskás Öcsit is elvittük magunkkal, 100 ezer néző előtt játszottunk Mexikóvárosban, és Géza ott is megcsinálta azt a bravúrt, hogy éles meccsen felugorva mindkét lábával megérintette a keresztlécet!”
Henni 16-szor öltötte magára a magyar válogatott mezét, és ki tudja, meddig véd a Fradiban, ha 1950-ben nem dönt úgy a pártvezetés, hogy szét kell szedni az ÉDOSZ névre átkeresztelt, fasisztának bélyegzett klubot. Kocsisék mentek a Honvédba, Hennit pedig behívatta magához Csáki Sándor, a rettegett ávós főtiszt, az Újpesti Dózsa alelnöke.
„Nemcsak Gézát, hanem engem is, de én azt mondtam neki, Sanyi, el tudsz te képzelni rajtam mást színű mezt, mint a zöld-fehéret? – idézi fel Rudas a hatvannégy évvel ezelőtti hátborzongató történetet. – Ezzel én megúsztam, de Géza már nem. Csáki azt mondta neki, ha aláír a Dózsához, kiengedik a szegedi Csillag börtönből az ott raboskodó bátyját, Miklóst. Nincs ember, aki egy ilyen ajánlatot visszautasítana, Géza sem tette, és Miklós bátyja ki is szabadult. Később – paradox módon – a Fradiban játszhatott tovább! Mármint Miklós, mert Géza 1956-ig a Dózsa kapuját védte, ’56-ban pedig Amerikába disszidált.”
Henni Géza az Újvilágban sem szakította meg kapcsolatát a Fradival. Fennmaradt egy fotó, amely 1965-ben készült, a Ferencváros egyesült államokbeli túrája alkalmával, Henni Albertékkal készített csapatképet.
Henni odaát sikeres edző volt, 1965 és 1967 között az Egyesült Államok válogatottjának szövetségi kapitányaként dolgozott, majd a Houston Stars együttesét edzette.
„Géza hat-nyolc évvel ezelőttig rendszeresen hazajárt, minden évben találkoztunk a Fradi öregfiúk rendezvényein – folytatta Rudas. – Aztán hirtelen elmaradt, az utóbbi években már semmit sem tudtunk róla, csak annyit, hogy a floridai Tampában él. Halálhíre nagyon megviselt, csodálatos ember volt, intelligens, művelt és fantasztikus sportoló. Egyedül maradtam a hatvanöt év előtti Fradiból, minden idők legnagyobb Fradijából. Amelynek a valaha volt legnagyobb Fradi-kapus védte a hálóját. A régieket, Hádát és a többieket nem láttam védeni, Csikóstól emlékszem a klubunk kapusaira, de számomra egyértelmű, hogy Henni Géza volt közöttük a legnagyobb.”
