Az MKSZ nem bújt el kérdéseink elől, az Eb-szervezőbizottság elnöke, Marczinka Zoltán egyenesen válaszolt. Mint mondja, a szponzorációból származó pénzek mellett a magyar szövetség a jegyekből számíthat további bevételre, és ezek értékesítésén osztozik a horvát szövetséggel, no meg az Európai Kézilabda-szövetséggel. Szerinte a horvátok azért adják ilyen olcsón a belépőket, mert – miként az utóbbi hónapokban náluk rendezett női válogatott tornák is mutatták – csupán néhány száz nézőt tudnak a csarnokba csábítani.
Felmerül a kérdés, hogy a szövetség egyáltalán megnézte-e más, korábban rendezett női vb-k, Eb-k jegyárait és összevetette-e a hazai rendezésű Európa-bajnokság árszabásával? A szervezőbizottság elnökének közlése szerint nem csak ezt, de a csarnokok befogadóképességét, sőt a fizetéseket is megvizsgálták a korábbi rendező országokban, és így állapították meg a végső jegyárakat. Ennek némiképp ellentmond, hogy a 2012-es szerbiai kontinensviadal elődöntőire, a bronzmeccsre vagy a döntőre átszámítva már 3700 forinttól lehetett bilétát venni, míg nálunk ennek több mint négyszereséért, pedig a belgrádi Kombank Arena legalább olyan szervizt nyújt, mint a Papp László. Déli szomszédunknál a csoportmeccsekre 1900, a középdöntőkre 2500 forintos napijegyekhez is hozzá lehetett jutni.
A szövetség visszatérő érve a csillagászati jegyárakra, hogy az EHF 500-700 tikettet igényelt a szervezőktől meccsenként, ezt pedig valahogy ki kell termelni, a mellékelt ábra szerint ezt leginkább a magyar szurkolókkal kívánják megtenni. Az újonnan felhúzott győri csarnok magas építési költsége a szövetség érvelésében szintén nyomós okként hozható fel, ahogyan az aréna 280 ezer forintos óránkénti bérleti díja és az EHF munkatársainak utazási költsége és napidíja is. A győri szervezők nem titkolják, a most szabott jegyárak egyfajta bevezetőként szolgálnak, mégpedig ahhoz, hogy a szurkolók ne hidaljanak majd le teljesen, amikor a későbbiekben szembesülnek majd a BL-meccsek belépőinek árával.
