Fájó búcsú a vívó-világbajnokságtól

A párbajtőrözők csapatversenyében a címvédő férfiak csak nyolcadikok lettek, a nők lemaradtak a dobogóról.

Férfipárbajtőr-csapatunk – Boczkó Gábor, Imre Géza, Somfai Péter, Rédli András – címvédőként, a világranglista második helyezettjeként léphetett pástra, de nem éppen ideálisnak mondható helyzetben. Boczkó Gábor az idény jelentős részében vállsérülése miatt nem sokat edzett komolyan, a 39 éves Imre Géza pedig hosszú pihenőt követően csak később csatlakozott az együtteshez. Amely a tizenhat között 45-42-re legyőzte az Eb-ezüstérmes spanyolokat, a négy közé jutásért viszont nem bírt az idei Eb-n bronzérmes oroszokkal, 45-42-es vereséget szenvedett a házigazdáktól. (Boczkóék az Európa-bajnokság negyeddöntőjében is kikaptak az oroszoktól.) S a folytatás az 5–8. helyért zajló hadakozásban sem sült el jól: előbb a tavalyi, budapesti vb-döntő visszavágóján az ukránok győzték le a mieinket 44-43-ra, majd a dánok is 45-40-re, s ez utóbbi már nagy pofon volt

Együttesünk így csak a nyolcadik helyen zárt, Udvarhelyi Gábor vezetőedzőnek ez kellett értékelnie. „Fantasztikus sorozat szakadt meg azzal, hogy öt év után nem végeztünk dobogós helyen világbajnokságon. Ugyanakkor ez valahol kódolva volt éppen a nagy számok törvénye, az életkor és a bennünket szezon közben sújtó páratlan sérüléssorozat okán. Ma nagyon ingadozó formát nyújtottak a srácok, mindenkinek akadt jobb és rosszabb pillanata. Rédli Andris a dánok elleni meccsig veretlen maradt, viszont egy igazán jó Imre Gézára és Boczkó Gáborra feltétlenül szükségünk van. Visszamenőleg sem válogatnék másként, egyelőre ez a legerősebb csapatunk. Viszont újraépítkezni és építkezni kell. Többet és másként fogunk dolgozni, már alakul a fejemben a kép, de alszom rá néhányat, szeptemberben szeretném a srácok és az elnökség elé terjeszteni. Valahol jó, hogy ez a szezon alakult így, és nem az olimpiai kvalifikációs év. Továbbra is hiszem, hogy ez a válogatott egészségesen és százszázalékos állapotban továbbra is mindenkit megverhet a világon” – nyilatkozta a szakvezető a Magyar Vívó Szövetség honlapján.

A világranglistán negyedik helyen álló női párbajtőrcsapatunk – Budai Dorina, Révész Julianna, Szász Emese, Tóth Hajnalka – a tizenhat között könnyedén, 45-28-ra verte a brazilokat, majd a rangsorban közvetlenül mögötte ötödik Egyesült Államok válogatottját is legyűrte 45-31-re. Így bekerült a legjobb négybe, és a döntőbe jutásért a világranglista-vezető oroszokkal csapott össze.

Az első asszóban Szász kéttusos előnyt szerzett, és Révész ezt meg is fejelte, így 10-7-re vezettünk. A folytatásban azonban Tóth ellen egyenlített Gudkova, majd Szász sem bírt Kolobovával, és ettől kezdve ha nem is sokkal, de rendre az oroszok vezettek. Révész az utolsó előtti csörtében egy tust tudott faragni a hátrányból, így Szász 18-20-nál állt fel Sutovával szemben. Az első tust versenyzőnk adta, ám a már egyéni vb-arannyal is rendelkező Sutova keze nem remegett meg, s végül az oroszok 31-24-re győztek. A végeredmény természetesen túlzó, Szásznak egyre inkább rohannia, támadnia kellett előkészítés nélkül, hiszen az idő fogyott, és Sutova ezt kihasználta.

Csapatunk számára így maradt a bronzmérkőzés az olaszok ellen, és ezt sem sikerült megnyerni. Az utolsó párban Szász 31-30-es vezetésünknél lépett pástra a Kazanyban egyéni vb-címet szerzett Fiamingo ellen, de az akciói végén nem érte el ellenfelét vagy mellészúrt, miközben sorozatban hét találatot kapott. 31-37-ről pedig már nem volt esélye visszakapaszkodni, hiába próbálkozott ezzel az utolsó pillanatokig. Csapatunk 45-37-re kikapott, és a negyedik helyen zárt. Úgy, hogy a bronzmeccsen nyolc asszón keresztül vezetett Nem csoda tehát, hogy nem vigasztalta a lányokat az, hogy a tavalyi vb-kilencedik helyükről öt pozíciót előreléptek.

Kovács Iván fegyvernemi vezetőedző értékelése: „Vegyesek az érzelmeim. Bejutottunk az elődöntőbe, de aztán nekünk nem jutott egyedül érem. Ráadásul mindkét vesztes mérkőzés sokáig a terveink szerint  alakult, úgy éreztem, reális esélyünk van a győzelemre. Azt tudomásul kell venni, hogy nagyon kiegyenlített a mezőny, ki merem jelenteni, hogy ebben a szakágban a legkiegyenlítettebb. Az is bosszantó, hogy bronzérem estén második helyre jöttünk volna fel a világranglistán, így viszont ötödikek vagyunk. Ez is alátámasztja az előző gondolatomat. Jövőre tehermentesítenem kell Emesét, aki egyértelműen végighúzta az évet egyéniben és csapatban egyaránt. Nem tehetem meg, hogy minden egyes alkalommal az ő vállát nyomja a teher. Akkor is, amikor olyan ellenféllel kell fejeznie, akivel nem egyértelműen pozitív a mérlege. Rióig még sok idő van, töltődnie kell. Azt is be kell látnunk, hogy a kispadunk még mindig nem elég erős. Már vannak erre vonatkozó terveim, de még csiszolom azokat Mincza-Nébald Ildikóval a szezon kezdetéig. Ugyanakkor összességében kimondottan pozitívnak értékelem a szezont,  és elégedett vagyok a világbajnokságon látottakkal is. Emese világranglista-vezető, az Eb-n és a vb-n is ötödik lett, Julianna előrelépett a rangsorban, és itt, Kazanyban nagyszerűen vívott, főleg a csapatversenyen.”