Tíz arany-, hét ezüst- és öt bronzéremmel zárta a magyar küldöttség az 1964-es tokiói nyári olimpiát (amelyről múlt pénteken, a versenyrajt 50. évfordulóján már írtunk egy historikus anyagot), de ökölvívóink csak a könnyűsúlyú (60 kg) Kajdi János ötödik helyével vették ki részüket az eredményekből. Az 1960-as római légsúlyú (51 kg) ötkarikás bajnok, ezúttal harmatsúlyban (54) versenyző Török Gyula homloka az első mérkőzésén csúnyán felrepedt a címvédő szovjet Grigorjev ellen, ezért sérülés miatt leléptették, Sebők László (71) az 1., Papp Tibor (51) a 2., Tóth István (63,5) a 3. fordulóban esett ki. Ez pedig összességében azt jelentette, hogy a sportág hazai űzői sorozatban hét sikeres olimpia után, 1924-es ötkarikás debütálásukhoz hasonlóan medál nélkül maradtak.
Egy magyar mégis világszenzációt okozott a ringben, Sermer György vezetőbíróra ugyanis rátámadt Valentin Loren, miután honfitársunk sorozatos szabálytalanságok miatt leléptette a pehelysúlyú (57) spanyolt a tajvani Hung Cseng-szu ellen. A hazai szakszövetséget (MÖSZ) és a Vasas szakosztályát később hosszú ideig vezető Sermer e hónap végén ünnepelheti majd a 82. születésnapját, s világosan emlékszik a japán fővárosban fél évszázaddal ezelőtt történtekre:
– Egyáltalán nem tudott szabályosan ütni a spanyol, csak alkarosakat meg tenyereseket. Az előírásoknak megfelelően többször figyelmeztettem, majd megintettem, s amikor továbbra is tenyérrel vágott oda, a második menetben leléptettem. Ahogy érzékeltem, nem tudta, hogy mi történt, az edzője magyarázta el neki, erre nekem esett. Igazából nem talált el rendesen, mert beugrottak a ringbe és lefogták, de az esetről látványos fotók készültek, amelyek bejárták a nagyvilágot. Emlékszem, a Paris Match című francia lap például négy oldalon foglalkozott Hruscsovval és az éleződő hidegháborúval, egyen pedig a mi afférunk volt a főszereplő.
Az eset után példát statuáltak, a spanyol bokszolót örökre, késlekedő edzőjét pedig a játékok további mérkőzéseire tiltották el. Sermer György továbbra is működhetett.
– Életem első olimpiáján bíráskodhattam, döntőt azért nem vezettem, mert egy akkori hülye szabály szerint szomszédos ország képviselője esetén ez tilos volt, s hét szovjet jutott a fináléba. Pontoznom viszont lehetett. Összesen nyolc olimpián működtem, négyen bíróként, négyen pedig zsűritagként és bíróküldőként. 1996-ban, Atlantában fejeztem be, amikor Kovács Pista megnyerte az aranyat.
Mondhatjuk, Sermer György már pályafutása kezdetén világhírnévre tett szert az egyik legérdekesebb tokiói ötkarikás sztori szenvedő alanyaként.
