– Előbb jött a pokol, aztán a mennyország?
– Valahogy úgy – mondja Galló Vilmos, akit Rich Chernomaz szövetségi kapitány az első keretszűkítésnél kitett, majd Sebők Balázs sérülését követően visszavett a magyar csapatba.
– Hogy reagált minderre?
– Végtelenül szomorú voltam, amikor a kapitány nem szavazott nekem bizalmat, lelkileg nem készültem fel rá, ahogyan arra sem tudtam, hogy visszahív a csapatba. Amikor az első döntését indokolta, azt mondta, technikailag és fizikailag rendben voltam, de valahogy úgy érezte, még nem állok készen.
– Izgult a válogatott edzésein?
– Iszonyúan. Még akkor sem izgultam ennyire, amikor a svéd első osztályban bemutatkoztam a felnőtt csapatban. Azt hiszem, ez jól mutatja, mit jelent számunkra a válogatottság.
– Nehéz beilleszkedni egy ilyen erős és sokszínű társaságba?
– Úgy érzem, gyorsan elfogadtak a többiek. A Leksandban játszó Hári Janival és a korábban szintén Svédországban hokizó Bartalis Istvánnal szorosabb a kapcsolatom, sokat segítenek nekem a beilleszkedésben.
– Tizenhárom esztendős kora óta játszik kint Svédországban. Milyen a svéd hokin felnőni?
– Izgalmas, hiszen tényleg a profizmusba csöppentem bele. Itt minden lehetőséget megkapsz arra, hogy fejlődj. A játék nagyon gyors, a fizikai adottságok sokban érvényesülnek, és az sem mindegy, hogy a mérkőzéseinket rendre hat-hétezer ember előtt játszhatjuk. Annak idején egyedül érkeztem Svédországba, azóta már a szüleim is itt élnek és dolgoznak, igaz, ők Stockholmban telepedtek le.
– Először ősszel mutatkozhatott be a felnőtt csapatban. Mennyire számítanak önre?
– Most már egyre több játéklehetőséget kapok, tizenhárom, tizenöt, tizenhét perceket is a pályán tölthetek. Tavaly még kérdéses volt a jövőm, de az edzőm azt mondta, érzékeli, hogy milyen jól felvettem a ritmust, és ugrásszerű fejlődésen mentem keresztül. Vagyis mindenképpen számít rám a továbbiakban is.
– És ön mire számít az olimpiai selejtezőtornával kapcsolatban?
– Magyar továbbjutásra, bár derekasan meg kell majd dolgoznunk ezért. Bennem van egy jó adag motiváció, bizonyítási vágy és izgalom, hiszen telt ház előtt játszhatjuk a mérkőzéseinket. Szeretném megmutatni azt, amit tudok, hogy nekem is itt a helyem a csapatban.
– És nyilván a legfőbb célja, hogy ott lehessen a szentpétervári A csoportos világbajnokságra utazó keretben is.
– Krakkó óta ez a vágyam. Persze, nehéz lesz csapatba kerülni, mert a kapitány számít a rutinos játékosokra, de ez a budapesti torna is lehetőséget adhat arra, hogy az ember felhívja magára figyelmet.
Galló egyébként gólt is szerzett a 4–0-s hazai győzelemmel végződött magyar–litván olimpiai selejtezőn.
A magyar együttes aktívabban, támadó felfogásban kezdte a mérkőzést, s fölénye a 15. percben érett góllá: Galló lövését sodorta maga mögé a litvánok kapusa (1–0). A második harmadban néhány kiállítás nehezítette a házigazda dolgát, amely egy kettős emberhátrányt is átvészelt, majd egyenlő létszámnál Hári János csapott le egy kipattanó korongra, s kettőre növelte a magyar előnyt (2–0). A harmad utolsó percei inkább a kakaskodásokról, összeszólalkozásokról szóltak, mint a játékról.
A zárófelvonás elején Frank Banham távolról bombázott a litván kapuba, majd előbb a végig kiválóan védő Rajna Miklós mutatta be sokadik bravúrját, ezt követően egy gyors ellentámadást követően Kiss Dániel talált be, kialakítva ezzel a 4–0-s végeredményt.
A találkozó után a szurkolók több ezer plüssállatot dobtak a jégre, amelyeket a Magyar Jégkorong Szövetség kórházban ápolt gyerekeknek juttat majd el.
„Nehéz mérkőzés volt, hiszen az ellenfelünk fegyelmezetten játszott, a kapusuk pedig kiválóan védett. Ugyanakkor mi ragaszkodtunk a saját elképzeléseinkhez, ez pedig meghozta az eredményt. Ma a győzelem volt a legfontosabb, és hogy ebből önbizalmat merítsünk, ez különösképpen a fiatal játékosoknak fontos” – nyilatkozott a találkozót követően az M4 Sportnak Rich Chernomaz szövetségi kapitány.
Eredmények, 1. forduló:
Magyarország–Litvánia 4–0 (1–0, 1–0, 2–0)
gólszerzők: Galló (15.), Hári (28.), Banham (43.), Kiss D. (46.)
