Az utolsó esélyt igyekezett megragadni női válogatottunk az Európa-bajnokságon. Harmadik csoportmeccsüket játszották Bakuban, az elsőn pénteken 3:0-s vereséget szenvedtek a házigazda Azerbajdzsántól, akkor csak a nyitószett tűnt nyerhetőnek. A másodikon, szombaton már három is, ám Lengyelország ellen csak egy játékrészt, a másodikat sikerült behúzni (22-12-es vezetésről 25-19), pedig biztatónak tűnt, amikor az elsőben 12-8-ra, a negyedikben pedig 13-10-re vezettünk. Alberto Salomoni szövetségi kapitány így is megdicsérte övéit, szerinte ekkor már a legjobbját nyújtotta a magyar csapat.
Ám a vasárnapi meccs előtt kijelenthettük: nem fogja tudni ismét, mivel a lengyelek elleni meccs utolsó perceiben kifordult a bokája Tálas Zsuzsannának. Egyik kulcsjátékosunk az orvosi stábbal egyetértésben kénytelen volt úgy dönteni, hogy kihagyja a Németország elleni találkozót. Sőt, Bokorné Liliom Rita is fájós nagylábujjal röplabdázott, egy banális sérülés miatt: a szállodában rányitották a vécéajtót.
Tálas hiányában a másik feladónkra, a többnyire epizódszereplő Bleicher Rékára óriási felelősség hárult, 21 évesen kellett osztogatnia. Többnyire kiválóan oldotta meg a feladatot – szervánál volt, hogy hibázott –, 9-5-re még vezettünk is az elején, de aztán a németek 17-18 után 21-25-tel behúzták az első szettet. A másodikat viszont uraltuk: Szakmáry Gréta remek nyitásokkal, ütésekkel és blokkal is kitűnt, 25-19-re nyertünk (1:1). A harmadik szettben viszont ha közelről is, de többnyire futottunk az eredmény után, sokszor egy pont volt közte, de a vége 21-25 lett. A németek – akik korábban még csak egy meccset játszottak, s hétfőn zárják a csoportküzdelmeket – még meggyőzőbbek voltak ezután, 12-5-ös vezetésükről a szettet (18-25) és a meccset (1:3) is megnyerték. A derekasan küzdő, láthatóan mindent beleadó magyar lányok az utolsó labdameneteknél is tudtak mosolyogni.
Hogy a meccs után is így volt-e, azt a Bleicher által jól helyettesített Tálas Zsuzsannától közvetlenül a meccs után, telefonon kérdeztük meg. „Megjelentek könnyek néhányak szemében, nyilván elsősorban azért, mert az Eb itt számunkra véget ért, szerettünk volna tovább maradni, élvezni ezt a közeget. De úgy érzem,
