A magyar női röplabdázás évtizedek óta nem látott magasságban jár. Márciusban tizennyolc év után negyeddöntőt játszhatott a második számú európai kupasorozatban, a CEV-kupában egyik klubcsapatunk, a Békéscsaba, a szeptemberi Európa-bajnokságon pedig 2015 után megint ott volt a válogatott, ez 1987-ben sikerült utoljára. De a Világnagydíj (World Grand Prix) harmadik vonalában aratott júliusi győzelem is kellett ahhoz, hogy a legfrissebb kontinentális rangsorban kettőt előrelépve már a tizenharmadik helyen álljon a nemzeti együttes.
Mindezek fényében megdöbbentő, hogy vannak játékosok, akik nem kívánnak a válogatottban szerepelni, nem is kevesen. Volt, aki az előző szezon zárultával visszavonult, s nem akart rátenni még néhány hónapot (Horváth Dóra), és akadt, aki sérülésre hivatkozva maradt távol (Sándor Renáta), de több kulcsjátékosnál is a klubkötelezettség volt az indok.
Beszédes, hogy a lehetséges tizennégy helyett csak tizenhárom játékost neveztünk a bakui Eb-re, amelyet három vereség után a tizenötödik helyen zártak a lányok. Már közvetlenül az utolsó meccset követően felerősödtek a hiányzók után kiáltó hangok,
a csapatkapitány, Bokorné Liliom Rita például azt mondta, mérges azokra, akik nem is szóltak, hogy nem jönnek.
Alberto Salomoni szövetségi kapitány a sportnapilapnak fejtette ki, hogy a május elején összeállított huszonkét tagú keret kihirdetése után négyen egyből jelezték, nem akarnak a válogatottban szerepelni, öten sérülés miatt visszakoztak, az így megmaradt tizenhárom fő mellé pedig újabbakat kellett behívni, hogy aztán az Eb előtt további sérülések és visszamondások okozzanak zavart.
Salomoni külföldi példa alapján egységes szabályozást sürgetett annak érdekében, hogy a klubok önös érdeküktől vezérelve – sérüléstől tartva vagy a közös felkészülésből való kieséssel indokolva – ne gátolhassák meg a válogatottbeli szereplést, s amikor a Magyar Röplabda Szövetség (MRSZ) kedd délutánra sajtótájékoztatóra invitálta lapunkat, bíztunk benne, hogy ennek kapcsán tesznek bejelentést.
Így is történt: a tizenkét élvonalbeli klub zászlaja díszelgett egy hosszú asztalon, mindegyik képviseletében aláírás került egy stratégiainak nevezett együttműködésre, amelynek harmadik pontja alapján vállalják, hogy
a játékosokat kötelezik a válogatottszereplésre a felnőttek szövetségi kapitánya és az utánpótlás szövetségi edzői által megjelölt időkeretben.
Bár az összezárás annyiban kései, hogy a múltat nem szépíti meg, a fő ok most a 2019-es Eb, amelynek társrendezői leszünk a törökökkel, a lengyelekkel és a csehekkel, s amely öt hazai csoportmeccset biztosan jelent a válogatottnak.
Kovács Ferenc, az MRSZ elnöke, Nyíregyháza fideszes polgármestere szerint az azeri válogatott mostani negyedik helye a hazai Eb-n jó példa az összefogással elért eredményre. Kérdésünkre, hogy a megállapodás nyomán vonzóbb lesz-e a válogatott a játékosoknak, így válaszolt: „Úgy gondolom, ez nem lesz kérdés, az együttműködés a játékosokig lemegy, a klubok azt is vállalják, hogy ha szükséges, a válogatott rendelkezésére bocsátják őket.”
A bajnoki címvédő Békéscsaba elnökétől, Baram Ádámtól megtudtuk, a múlt hét végén egy parázs vitákkal tarkított elnökségi ülés után jutottak konszenzusra. Az ezt megelőző időszakban szinte minden évben volt konfliktus a szövetség és a klubok között a válogatott játékosok szerepeltetése kapcsán a megfelelő körülmények biztosításának elmaradása miatt. Baram Ádám erre példának a gyógytorna vagy az egészségügyi háttér egyéb elemeit hozta, de szerinte az elmúlt két esztendőben a szövetség is felzárkózott. „Önmagában a megállapodás nem oldja még meg a problémákat, ez a kezdő lépés, a nézetkülönbségeket félretéve egy emberként kell dolgozni” – hangsúlyozta.
