Megbeszélt figura hozta meg a sikert az ukránok ellen

Nyögvenyelősen, de ezúttal is nagy szívvel és akarattal játszva megnyerte a második Európa-bajnoki selejtezőjét is a magyar férfi kosárlabda-válogatott (62-60).

Nyögvenyelősen, de ezúttal is nagy szívvel és akarattal játszva megnyerte a második Európa-bajnoki selejtezőjét is a magyar férfi kosárlabda-válogatott (62-60). Ezúttal Ukrajnában nem akadt egy vagy két nagyon kiemelkedő teljesítmény, a válogatott igazi csapatként harcolta ki ezt a sikert, amit bizonyít az is, hogy csupán ketten büszkélkedhetnek kétszámjegyű pontszámmal a nevük mellett: Vojvoda Dávid 11, Keller Ákos 10 pontig jutott.

A magyar együttes a mezőnyből szerény 34,4 százalékkal dobott, de Benke Szilárd négy triplájából három is a gyűrűbe hullott, és ezek a kosarak nagyon kellettek ahhoz, hogy a mérkőzés zömében vezető ukránok ne tudjanak elhúzni.

– Csütörtökön nagyon kemény meccsen győztük le a szlovénokat Szombathelyen, de ez a mérkőzés még keményebb volt – mondta lapunknak a Falco játékosa. – Tudtuk, hogy az ukránok a verekedéstől sem riadnak vissza, roppant kemények, és nekünk ezt bírnunk kellett. A helyzetkihasználásban érződött, hogy nem vagyunk elég frissek, nem pihentük ki tökéletesen a csütörtöki meccset, ugyanakkor mentálisan ezúttal is jól bírtuk a hajrát, hiszen akkor szereztük meg a két pontot. Éretten kosárlabdáztunk, és mindig akadt valaki, aki tudott lendíteni a csapaton. Büszkék lehetünk arra, hogy két nehéz ellenféllel játszva két győzelemmel kezdtük el az Eb-selejtezőket.

Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány a mérkőzés után először megköszönte a remek vendéglátást, majd így folytatta: – Nagyon jó hangulatú mérkőzés volt, az ukrán válogatott jó kosárlabdát játszik. Két ponttal nyertünk, ehhez szerencse is kellett, de megdolgoztak érte a játékosok, akik példamutatóan álltak hozzá ehhez a meccshez is. Köszönöm nekik, mint ahogyan jár a köszönet a stábom tagjainak is, akik nélkül nem tudtunk volna ennyire alaposan felkészülni az ellenfélből.

Szombathelyen Rosco Allen volt a mezőny legjobbja, most nem tudta megismételni azt a teljesítményt, de az utolsó másodpercben ő szerezte az utolsó, mindent eldöntő kosarat. Nem csak emiatt lesz számára örökre emlékezetes ez a nap: itt tudta meg, hogy a felesége gyermeket vár, aki július végén születik majd meg.

– Érthető, hogy nagyon boldog vagyok – mondta a Magyarországon született, de nagy részt az Egyesült Államokban nevelkedett, jelenleg a japán másodosztályban légióskodó játékos. – Öt másodperc volt hátra, és az időkérésnél olyan figurát beszéltünk meg, hogy én kapom a labdát, és egy az egyben megverve a védőmet kell megtámadnom a gyűrűt. Azt gondoltuk, hogy az ukránok gyorsan faultolnak majd, és akkor újra elkezdjük, de nem tették, holott az egyikük utólag elárulta, ez volt a szándékuk. Amikor betörtem, és emeltem fel a labdát, a könyökömet megütötték, ezért kicsúszott a kezemből, reflex-szel sikerült újra megfognom, és azonnal rádobtam, mert tudtam, nincs már idő. Szerencsére a játékvezető nem fújta le a szabálytalanságot, a labda pedig beszédült a gyűrűbe. Nem véletlen, hogy már sokadszor az utolsó percekben, pillanatokban kerekedünk felül a soros ellenfelen. Igazi csapatot alkotunk, nagyon szeretek idejönni a válogatotthoz, együtt lenni a többiekkel, és ezért szívesen utazom keresztül Japánból és vissza a fél világot.