A most 52 esztendős Ed Giese hatévesen kezdett birkózni, legnagyobb eredményét 1990-ben érte el azzal, hogy az 52 kilogrammosok között Pánamerikai bajnoki címet szerzett. Két évvel később a dobogó harmadik fokára állt, emellett számos nemzetközi versenyen ért el kiemelkedő eredményeket.
Mintegy tíz évig volt tagja a híres Foxcatcher nevezetű csapatnak. Ez volt az a klub, amelynek tulajdonosa, John du Pont 1996-ban megölte az 1984-ben olimpiai és világbajnok Dave Schultzot – a történetről 2014-ben öt Oscar-díjra jelölt film készült Foxcatcher címmel. Ed úgy fogalmaz, az eset megváltoztatta az életét.
– Nem csak az enyémet, mindannyiunkét. 1996-ban nagyjából ötven birkózó élt a Du Pont-birtokon. A történtek után visszaköltöztem Chicagóba, munkát kerestem, mert pénzre volt szükségem. Aztán megházasodtam, és kereskedéssel is elkezdtem foglalkozni. Dave Schultz mindenkinek a legjobb barátja volt. Amikor 1983-ban először jöttem Európába birkózóversenyre, vele együtt utaztam. Összesen egy hónapot töltöttünk itt, Ausztriában, Lengyelországban, Németországban, Romániában és Jugoszláviában. Én voltam a legfiatalabb a csapatban, és Dave nagyon kedves volt velem. Miatta változott meg a birkózóstílusom és a filozófiám” – nyilatkozta Ed Giese a KIMBA honlapjának.
A szakember hét évig egyetemen dolgozott birkózóedzőként, ezután több korosztályos válogatottban is megfordult, tapasztalatot szerzett.
Ed Giese-t az amerikai birkózószövetségben dolgozó egyik korábbi tanítványa értesítette arról, hogy a KIMBA vezetősége amerikai edzőt szeretne foglalkoztatni. Persze mindezt hosszas előkészítő munka előzte meg, a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) ügyvezető alelnöke, a KIMBA ügyvezetője, Bacsa Péter elmondta, kiváló kapcsolatai vannak az Egyesült Államokban, és ez nagy segítség volt neki abban, hogy számos tárgyalás és az átfogó kiválasztási folyamat után megtalálja a megfelelő mestert.
– Az amerikai stílus áll a legközelebb ahhoz a szabadfogású birkózáshoz, amelyet mi is képviselni szeretnénk a jövőben – fogalmazott Bacsa Péter. – Az ő technikai tudásuk és mentalitásuk páratlan, egészen más, mint amit az oroszok vagy mondjuk az irániak esetében tapasztalunk. Senkire nem tekintenek legyőzhetetlenként, elhiszik magukról, hogy ők a világ legjobbjai. Úgy vélem, erre nekünk is nagy szükségünk van.